Nincs erőm--Wilhelem
hogy boldog legyek én is e földön,
mint asszonylányok, kik küzdenek
éretted, szívedért mindenki ellen.
Kereslek téged cifra-szövésű ruhákban,
selyem suhanásban rózsával a mellen
hogy kívánjad angyalok lágy suhogását,
ne kívánjad a férfiak füstös illatát.
De szétvágtad a ruhám, eldobtad a földre
a rózsát, is széttépted mint fű gyökeret
tövisekből fontál koszorút fejemre,
fehér ruhát hordtam akár a tündérek.
Könnyen akartam életet élni teveled,
mint játszi gyermek a fűvel a réten
nem akartad hallani földön a sok bajt
mesze kerülted árnyékát az erdőnek.
Te elűzted álmom asszonyi szememből
s mutattad az életet éjnek, feketének,
vasnyoszolyán kellett feküdnöm teveled
ha kopogni fog egyszer ajtómon az este.
És küzdeni vágytam,komor céljaid ellen
elszánt akarattal menekülni akartam
vissza a cifra ruhás, asszonyi mosolyhoz
de megfogtál, mielőtt a világ vállára borultam.
S játszottál szívemen szelíd szép szókat,
hogy szemeim lesznek az égnek csillagjai
melyek látni fogják lelkedet az éjben
hogy az én szemeim lesznek a te szemeid.
Megjegyzések