Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mennyire kevés az élet, napokon milyen sok fájdalom egy alkonyon sok évek alatt figyeltem ,és látom köztünk fehér fátyol búcsúzáskor. De jól esik ha nyári éjszakákon hogy megjelenik egyszer alakod és ölelkezünk mint régi a nyáron és te mosolyogsz és elfogadod. Ha dolgozom, ma már hiába várom, egyszer se sétálsz át a szobámon,  napközben sietve haza igyekszem nem tudom soha otthon leszel-e? Ez az életem, amely most tétovázva gyorsan leszálló délutánra döbben, mindebből hogyne ismernél többet az aki mindig hasonlít önmagára. A búcsú fénytől kábultan figyelem szeretném tudni, mivel és kivel találkozik a már nem messzi ködben, amikor semmi nincsen útközben.

Selymes szellő vagyok füledbe súgok, mint arany napsugár csillogok arcodon, érzem én, látom, hogy elzártad lángod de már nem lobog , és feszíti alkatod. Te, ki erős vagy, nézd, szomorúan járok simogatom arcod, pattannak titkok hogy elzártad tüzed,látom én jól látom sok ránc takarja már magas homlokod. Legyek a tiéd, lelkem,körötted táncol add vissza nekem megszokott mosolyod majd dönteni fogok, de reád gondolok  ösztönök korbácsa kerget olyankor. De ha így van, akkor a paráznaságról szerelmünk nem mondhat le semmi áron, cinkos fellegek közt romantikát várok veled érzek szerelmet a Világon. Téged kívántalak meg, hozzád szaladok és érzem hogy győzelmem beléd hatolt, de a szép magány egyre magamra hagyott nem borogatja lázam okos tudásom.

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmot keresek.[W.B.]