Pipacs vagyok--Wilhelem
Pipacs vagyok, zöld mezők virágja egy éjbe lövellő, izzó sugár, mely rést szakít, végtelen sötétben és őrjöngve kígyózik és harap. Pipacs vagyok, lehullott üstökös, lidérces lámpa, felgyújtott oltár, belém szállnak égőpiros lázak lázasabb vagyok a sárga holdnál. Pipacs vagyok,piros álmok sarja napos vágyaktól bíborló rózsa. vad lángok öblén hal mártírhalált rubinos szívem, a könnyes bohó. Pipacs vagyok, pirosló mohó láng, toporzékol bús sötétben a harag, mely rést hasít, síri éjszakában és sóvárgón kígyózik és harap. Csak égek, égek olthatatlanul, amíg egyszer elszáradok árván egy halvány füstcsík végső sóhaja, s pipacsot fest, fekete füstcsóván.