Pipacs vagyok--Wilhelem

Pipacs vagyok, zöld mezők virágja
egy éjbe lövellő, izzó sugár,
mely rést szakít, végtelen sötétben
és őrjöngve kígyózik és harap.

Pipacs vagyok, lehullott üstökös,
lidérces lámpa, felgyújtott oltár,
belém szállnak égőpiros lázak
lázasabb vagyok a sárga holdnál.

Pipacs vagyok,piros álmok sarja
napos vágyaktól bíborló rózsa.
vad lángok öblén hal mártírhalált
rubinos szívem, a könnyes bohó.

Pipacs vagyok, pirosló mohó láng,
toporzékol bús sötétben a harag,
mely rést hasít, síri éjszakában
és sóvárgón kígyózik és harap.

Csak égek, égek olthatatlanul,
amíg egyszer elszáradok árván
egy halvány füstcsík végső sóhaja,
s pipacsot fest, fekete füstcsóván.