Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Én  nem  vagyok  bilincse  senkinek  sem s  az  én  szerelmem  nem  börtönszoba király  legyen  az  én  szerelmem, és  én  az  ő  királyi  asszonya. Nekem nem kell a hangos csók unalma mit józan  nászon józan férfi  ad es  nem  akarok  eltűrt  csókot  adni csak  vágyó  ajakra  vágyó  csókokat. És  nem  vagyok  én  házi porkoláb sem kinek  szemén  örökké  könny  ragyog. mehet  tőlem,  kit  másfelé  visz  vágya hűsége  nem  kell,  koldus   sem  vagyok.

 Ha nekem adnák az egész világot és minden kincset, ami benne van vagy nekem adnák a legszebb virágot hogy szivem fölé tűzzem boldogan azt mondanám nem kell nekem semmi csak hagyjanak meg egy-két dalt énekelni hozzád, te ezüst páncél mezbe öltözött, ki áldott vagy nekem a férfiak között. S ha azt mondaná nekem egy barátom hogy az enyém lesz a legszebb barát s ha keblemre ölelem, majd meglátom hogy ajkaimra mennyi csókot hagyott rám, szivem dobogása igy felelne nem kell nekem mas férfi szerelme mert itt vagy te, ki könnyel öntözött ki áldott vagy az összes férfiak között S ha ahány csillag fenn ragyog az égen mind énrám szórnák éretted cserébe úgy érzem én, hogy ez lenne a végem s eltűnnék a nagy végtelenségbe. mert nélküled csak kin lenne az élet s akkor inkább száz  halált halni veled de míg a lelkünk el nem költözött legszebb ajándék vagy a ferfiak között     

 Egyik  vidéki  barátnőm  megkért,   hogy  járjak közbe  valami  ügyben  az  egészségügyi minisztériumban és  kérvényének elintézését  sürgessem  meg.  Éppen kapóra  jött,  mert  még  sohasem  voltam  e  minisz­tériumban  és  nagyon  izgatta  a  fantáziámat  hogy is  nézhet  ki  belülről  egy  miniszterium?Tehát  elmentem. Régen készültem elmenni a Bukaresti miniszterium egészsegügyi részlegére .Ott dolgozik egy volt barátja  édesapámnak.Gyakran szokott megszállni nálunk ha felénk volt utban  Mikor  be  akartam  lépni, óriási  vaskapu  állta  el  az  utamat.  Minden  erőmet megfeszítve   benyomtam  a  kaput.  Kinyílt  egyik kis  része,  de  a  legnagyobb  meglepetésemre,  nem tudom  honnan,  elém  ugrott  egy  katonaruhába  öl­töztetett  tisztviselő.  Nem  szólt  egy  szót  se,  csak  ud­variasan  megragadta a kabátomat, még udvariasab­ban  kilökött  az  utcára  s  az. orrom  előtt  becsapta a  kaput.  Biztonság  kedvéért  a  kulcsot is  reá  for­dította.   Azután  kinyitott  egy  abla

 Én  nem  vagyok  bilincse  senkinek  sem s  az  én  szerelmem  nem  börtönszoba, király  legyen  az  én  szerelmem és  én,  az  ő  királyi  asszonya. Nekem nem kell a hangos csók unalma mit józan  nászon józan férfi  ad, és  nem  akarok  eltűrt  csókot  adni csak  vágyó  ajkra  vágyó  csókokat. És  nem  vagyok  én  háziporkoláb sem kinek  szemén  örökké  könny  ragyog, mehet  tőlem,  kit  másfelé  visz  vágya hűsége  nem  kell,  koldus   sem  vagyok.

 Már nem  ajándék létem  senkinek,  érzem mert nem  az élés,  de  az  adni-tudás  az öröm,  nem  kell,  semmi se, ha  nem  adhatok  érte százszor százezer annyit. Éhese  vagyok  nem  ízlelt jóknak  s  jóllakott nem  irigyli,  de szánja  az  éhségem, aki száraz szemmel néz a  fukar holnap  elébe  az  nem  sír,  ha  csalódik. Én  sem  várom  a  zene zendületét,  uj mámort ki  adhat csak, nincsen  bizalom ám  amíg  élek,  a  csendemet  őrzöm. utolsó hüs  menedék  ez  nékem. Ez  van  még,ezt már  őrzöm,tárt  mellel védem a mostani   kevés, több,  mint  régen  a  bőség de,  fiatal szívvel  hogy szórnám  ezt  is a  szélbe! ej,de fukar  az,  aki szegény.

  Visszatérő évek Orök menésben vagy felém egyre, mint anya aki gyermekéhez menne még kezdet előtt vagyunk egészen gyöngédek s kegyetlenek,merészen. Ne rontsuk el legyen szép a menet, a fenséges jövendő következmények, ami lelkesebb célok felé léptetnek csak siralmas szenvedély ne legyen. Szelíden és szívósan örvendjünk jóakarat,bátorság megteremtéséért a visszakapott vágy izét élvezzük rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk. Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől, amit elhinni vagy tagadni sem merünk tudjuk mindketten az érzéseinkben az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.]