Szeretni mindig-Wilhelem
Szeretnék még nyárban maradni arany hullámos szigeten napozni testemre csillag fénye szikrázzon, lágy szellő selymesen altasson. Szeretnék éjszakai csöndben, vállamra kibontott hajammal hallgassam a tenger vad moraját halk sirályok tompa suhogását. Kísér egy ösztönös ősi eszme, keresi a múlt élő ábrándját szürke homok oldódik szívemben uszályként a nyár nyomdokán. Testem még nincs felkészülve elhagyni az idő kéjes perceit, együtt az ősz, s a tél menetén kergetőznek, bús szívem leheletén. Búcsúznom kell halk Bach zenével álmodni mindig tenger tisztaságát, s a teljes zűrzavar villogó határán egy nemes cselló hangja muzsikál. S a már a teljesen meggörbült háttal mélyen szuszogok egy új akkordot lassabban engedem el a tegnapot mohón simogatom a jövő holnapot . [W.B.]