Szeretni mindig-Wilhelem

Szeretnék még nyárban maradni
arany hullámos szigeten napozni
testemre csillag fénye szikrázzon,
lágy szellő selymesen altasson.

Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgassam a tenger vad moraját
halk sirályok tompa suhogását.

Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi a múlt élő ábrándját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a nyár nyomdokán.

Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit,
együtt az ősz, s a tél menetén
kergetőznek, bús szívem leheletén.

Búcsúznom kell halk Bach zenével
álmodni mindig tenger tisztaságát,
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikál.

S a már a teljesen meggörbült háttal
mélyen szuszogok egy új akkordot
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom a jövő holnapot . [W.B.]