Memento--Wilhelem
Fátyol függöny, - az idő szőtte sok éven át, avult is most már, - itt leng most is lelkem ablakán s azon ködlik rám a magaslatán.. Mennyi terv: sok hosszú évnyi! s hozzá nem is fényévek voltak árny évek, sötét bosszúállók be sok kincsemtől megraboltak. A függöny porosodik egyre jobban, vagy tán az ablak harmatos már? Nem csoda, hisz dért sír már az ősz... meglátlak-é ismét, tövis madár aki annyi boldogságot ígértél.? Mennyi mindent szépítettem megtörténhet: szép lesz a vég, mert egyebet sem hallunk rég. Nincs nagy múltunk , se jelenünk időtlen görcs lett víg életünk. számodra esendők vagyunk rég belépjünk a nagy sötét kapu résein. Napok búcsúznak és köszönnek. hol jobbak, hol rosszabbak jönnek, a mai nap furcsa mint a arany kincs tegnapnál rosszabb, de holnap ez sincs!