Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Saját  sorsom  bogait régóta  kötözöm vissza -vissza térek az én múlt időmbe. a  ma  és  holnap  között  gyűlnek ,   titkok kergetőznek fekete égerfák között. Ajánlom versemet sokunk  kezébe, kik hinni tudnak még, hogy megjavít a szó, a vád, s a kegyetlen  hűtlenség , de viszont  kérik számon mások vétkét.. Mert óriás lettem s hatalmas mosoly erősebb  szellőnél,viharnál s gyűjtöttem erőmet,hogy rám nézzél,s legyőzzél hidd el,ily diadalt még soha nem nyertem. Akarom,, hagyj időt, hadd, nézzem szemed megpillantalak s hosszan csodállak a boldogságom, íme,már jelentkezett elhevülve ,riadtan  de mégis fogadtam. Legyen olyan életem, mint az álom álmom  legyen olyan, minden áron  fontoskodón verjen  a foszforos óra minden tagom legyen felvértezve jóra. Két izgalmas szemed most unalom. Változó arca megváltozhatatlan. Úgy kavarog bennem e képhalom, mint sodort tárgyak viharzó patakban. 

 Bíborvörös alkonyatban, vissza integet a nyár, rózsaszirmok,színesek, keringenek az ég alján.   Apró csillagok az égen, szikráznak és színekkel ecsetelnek az esti fényben,  mindenféle színeket.   Esti fénynek lámpásai, a kis Szentjános bogarak sárga lámpát gyújtanak, s világítják az utakat..   A Hold homályban remeg, szórja kékes sugarát, este van és kékbe borult, erdő,mező,és minden út.   A szobának melegében, homály van és csendben elsötétül minden lámpa, s mesélünk az éjszakában. 

 A kávéház nem volt tőle messze az ajtóban megállt fürkészően , sok férfi meg nő ült egy helyen színes ruhákban összevegyülten. Füstös lárma gőzölt a kávéházban és egymást túlharsogva beszéltek ő csak szemével kutatta fáradtan az angyalt, kit oly régóta keresett. Asztalok körül férfiak nyüzsögtek és színes ruhában öltözött hölgyek  hirtelen meglátta, akit rég keresett , fehér ruhában magas sarkú cipőben. Férfiak asztalnál, izzadt ingekben mellette hemzsegtek érdekelten, vonaglott a teste ahogy nevetett pincérek fordultak meg e zenére. Mert a hangja mint pacsirta éneke messzire szállt a füstös teremben a kemény férfi vére erősen lüktetett ahogy hangja a szívét érintette. Rég keresi a nőt kit régebb ismert kinek ágyában egyszer fetrengett azóta sem tudta kiverni fejéből lágy hajlatait és pacsirta énekét . Hirtelen szemük találkozott a füstben a hölgy félrenézett oly  érdektelen, mint aki sosem látta azt az embert s tovább nevetett vonagló testtel.. A férfi felgyűrte kabátja gallérját kés