A Dáma

 A kávéház nem volt tőle messze

az ajtóban megállt fürkészően ,

sok férfi meg nő ült egy helyen

színes ruhákban összevegyülten.

Füstös lárma gőzölt a kávéházban

és egymást túlharsogva beszéltek

ő csak szemével kutatta fáradtan

az angyalt, kit oly régóta keresett.

Asztalok körül férfiak nyüzsögtek

és színes ruhában öltözött hölgyek 

hirtelen meglátta, akit rég keresett ,

fehér ruhában magas sarkú cipőben.

Férfiak asztalnál, izzadt ingekben

mellette hemzsegtek érdekelten,

vonaglott a teste ahogy nevetett

pincérek fordultak meg e zenére.

Mert a hangja mint pacsirta éneke

messzire szállt a füstös teremben

a kemény férfi vére erősen lüktetett

ahogy hangja a szívét érintette.

Rég keresi a nőt kit régebb ismert

kinek ágyában egyszer fetrengett

azóta sem tudta kiverni fejéből

lágy hajlatait és pacsirta énekét .

Hirtelen szemük találkozott a füstben

a hölgy félrenézett oly  érdektelen,

mint aki sosem látta azt az embert

s tovább nevetett vonagló testtel..

A férfi felgyűrte kabátja gallérját

késő éjjel,mély lélegzetet véve,

kint a hűvös szél verte sápadt arcát

csillagok remegve ragyogtak felette.

Mint amikor lángot oltanak tenyérrel

élete kedvét a bánat hirtelen elvette ,

a hölgy ott maradt a kávéházi széken

ő pedig belépett egy halott mesébe.