Mint ahogy neveltek-WILHELEM
Ahogy a homok órán ömlik a homok egymásra tömörülve, úgy gondolataim is egyre -másra halmozódnak réteges elmémben és cseppet sem érdekes jövőt, emlegetnek szelíden: --mint ahogy neveltek. Először gyermekkorom-csodás mesék nyáron a talpam alatti puha rét messze a hegyek s vizek úttörője játszás az egész hét, belül semmi szenvedés víg nevetések a fények felett tompán tétlenül: mint ahogy neveltek. Majd lánykorom türelmetlensége egyre menő ,futó szerelmek gyomromban ismeretlen remegés vágyak ,hogy nagy legyek bármint esik nyugodt legyek szeretni tanulnom kell szerelmet megvédni kell szeretni érdemesen: -mint ahogy neveltek. Aztán a szép asszonykor élete két gyermek karjai ölelnek, nem megértő férfi kezekben jóban rosszban egyedül dolog munka ,dolog,könnyek kevés szeretet, kegyetlen sötétség, kialakult egyéniség könnyed futó szerelmek: -mint ahogy neveltek. Most újabban a vénség képviselője újabb gyermekkarok ölelése, belső szervek rendetlen mű