Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Messzi távol titkok ködében nem tudom még, mi vár reám Megyek, mert hív egy csendes álom, sok halk szavú tündérek árnya.   Megyek az Óperenciákra követve álmaim szavát Előttem még a messziség mögöttem a múlt suhan át.   Elkerülöm vigyázva, félve  az emlékek sötét vizét, Remény-hajón a bánat-habját kacagva, vígan tépi szét.   Bár mindig, mindig ez úton járnék s csábítana az örök talány, Mindig csak menni, menni vágyom és hinni, hogy várnak reám.

 Arany holdakkal, csillagokkal fedve, A sátor éke, mint ég kéke, bársonya A polcon pillért karcsú kancsó fed be Zöld malachit s tejszínü alabástroma.   A rézcsillár lengetve lenge láncot Biborfériyt hint barázdás homlokokra Bő burnusz leple, titkot rejt a ráncod S te sem hiányzol, mirtusz szűzi bokra.   Hüs csepp, ha kezd halk neszt a szőnyegen Mit selymes szálak szőttek süppedőre, A hú apród, ki ott áll délcegen.   A kényúr elé hajlongva lép. Varázskút ködje hull a volt időre, MIntha meg mindig kiraly volnek.