Kovetve álmaimat

 Messzi távol titkok ködében

nem tudom még, mi vár reám

Megyek, mert hív egy csendes álom,

sok halk szavú tündérek árnya.

 

Megyek az Óperenciákra

követve álmaim szavát

Előttem még a messziség

mögöttem a múlt suhan át.

 

Elkerülöm vigyázva, félve 

az emlékek sötét vizét,

Remény-hajón a bánat-habját

kacagva, vígan tépi szét.

 

Bár mindig, mindig ez úton járnék

s csábítana az örök talány,

Mindig csak menni, menni vágyom

és hinni, hogy várnak reám.