Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 És hangtalanul kiáltottam neved, ujjongva , önfeledten s a szélben szálltak röpkén  apró szavak megrekedten .   Szemem lehunytam puhán, bíborba boruló világát  szelíden rám simultak s csillagként forrósítottak..   Neked kitártam a csodák várát az oltáron csipkés terítő varrását de mit ér a bíboros pompa , ha sötétség száll mindnyájunkra.   Álmaim kincse halomba tetőzve, hajnalonként csak az enyém, arcomon ráncokba futnak percek, és minden lihegésem a tiéd.   Forró éjszakán lángban égve suhogó szél kering,felettem lehűtött testem alig érzékelné csapdába esett lelkem.   Hangom hangosabbra szárnyra kelne , keresné régi meleg ölelésed de ahogy karom köréd övezném eltűnik minden mint sose lenne.

 Szél seper,esö esik fellegek  ködös párája kesereg sugarak nyiltan keringenek az esti fátyolba tekerve    a vihar szaggatott életét, s mohón magához rántja a bozótban lapuló leveleket szétmorzsolva testüket.    Fák testében egyre beljebb furakodik a megvadult vihar,  s tombolva mérgesen tépdesi síró leveleiket.   Borzas, gyöngy színű galambok, vergődnek vadul egymást űzve búgnak fészküket keresve a zavaros fényekben.   Minden zúg, sebesen repülnek varjak kormos színekben s lilás vihar örvényébe keringnek. szél seperte medrek felett.   Terjed az vihar feszültségben csak úgy izzanak erdők, hegyek s hajladoznak a fák megtörten,  ágas-bogas ölelkezésben. .

  Megállj te átkozott világ, Majd nem csúfolkodsz én velem. Ha elvakult vagy Nem tehetek róla Éretted nem ereszkedem le Sem a szemétbe Se a szürke porba Talán azt gondolod hogy fenn magasan állsz? S hogy mindenségből kiválsz? Pedig nem.Nem vagy te sem olyan nagy!   Egész kicsi sem Csak egy világ. Csak egy piszkos kis sárdarab, Amely a nap körül halad S attól kap annyi fényt,  Hogy épen megél. Nincs hát miért büszkélkedj S magadat túlbecsüld. Örülj nyomorult életednek! Örülj, hogy vagy, örülj, hogy létezel! Örülj, hogy élsz. S ne vess meg mást soha, Mert nem tudod, hogy mit beszélsz.