Megszépült világ
Életünk kínálja magát nagy értelemmel sok rosszat művelnek a vad emberek, rombolják,zúzzák e kerek Föld formát arcukon torz mosolyba húzza a dogmát. Nevetséges életünk most szégyenes, szüntelen önön összefüggések érdeke térben s időben viszonyulunk benne, ha barát látogat, rá nézünk félszemmel. Látvány, vélemény már nincs senkiben mint kifordult kesztyű teste, belül érdes, gyűlölet, vagy gyönyör,romlás egyre megy ürességet tartunk jéghideg szívünkben. De megértjük egymást ,ne reszkessetek a Föld továbbra is mind kerekebb lesz, himbálózik mint egy ballon a köteléken s a kiszálló levegő búsan vérzik feletted. Kikopott fejbőrödön tömörülnek vétkek s körülfognak honorált baráti érzelmek, későre feleszmélsz, saját magadon nevetsz kacagva nézed azokat, kik kacagnak téged. Jön majd egy új virradat s arcod fényesebb lesz, boldogan cirógat egy szerelmes tekintet félreérthetetlen varázzsal...