Harc az életért
Mert nem csoda: a kor, amelyben élünk oly kalandos, oly esztelen, komor, hogy jaj annak, ki másról szólna velünk, mint csendről, mely a békéhez sodor. Míg drága kaland volt a pubertásunk érettségink drukkja még most is éget nem tudtuk- utat mely irányba ássunk s elvesztettük máris drága békésséget. De mit folytassam? Más is végigélte, ezt is és azt is, mi még utána jött, a békét, mely a harcot meg nem érte s mely üres szó volt vad káosz fölött. Mindent kerestünk ,néha oly valaki, társat, hogy mosollyá tegye sóhajunk, mert ostoba, ki lehetetlent óhajtott olyant, minőt egy társ átalakított. A világot megváltoztatni nincsen módunk, de hogy két lekötött kezünk a végzetnek elégedetten intsen,szüntelen a csodával varázslatosan rendelkezünk.