Harc az életért

 Mert nem csoda: a kor, amelyben élünk
oly kalandos, oly esztelen, komor,
hogy jaj annak, ki másról szólna velünk,
mint csendről, mely a békéhez sodor.

Míg drága kaland volt a pubertásunk
érettségink drukkja még most is éget
nem tudtuk- utat mely irányba ássunk
s elvesztettük máris drága békésséget.

De mit folytassam? Más is végigélte,
ezt is és azt is, mi még utána jött,
a békét, mely a harcot meg nem érte
s mely üres szó volt vad káosz fölött.

Mindent kerestünk ,néha oly valaki,
társat, hogy mosollyá tegye sóhajunk,
mert ostoba, ki lehetetlent óhajtott
olyant, minőt egy társ átalakított.

A világot megváltoztatni nincsen
módunk, de hogy két lekötött kezünk
a végzetnek elégedetten intsen,szüntelen
a csodával varázslatosan rendelkezünk.