Milyen gigászi-nagyra nő meg árnyékom a hátam mögött. nagy szimbóluma az erőnek s az én erőm, ó jaj, be csöpp. Gigászi árnyékomnak torza, ó jaj, milyen kicsiny vagyok fejemtől be messze sodorva mennek el holdak, csillagok. Mily gőggel vonulnak felettem napok, világok és egek, hogy jobban lássam: mily csöpp lettem törpe az árnyékom megett. .Az erőtlen és akaratlan, mozdulni nem tud, s égig ér. Én minden. De földhöz-tapadtan nem tudok nyúlni semmiért Nem tudok fel a csillagokhoz nőni, hasztalan harcolok. Nap nélkülem kel, víz meg fodroz föld, ég, nap nélkülem forog. Be gyűlölöm is az árnyékom, e testetlen, néma erőt, s mégis, mégis bus rab a karom meghajlok árnyékom előtt.
