Éreztem én hogy mindig várni fogsz kitárt karokkal tüzesen égő napon és derűs arcodon az ég mosolyog fejed ingatod és nekem magyarázol . Kezdhetnénk egy új Világot ketten , puszta kézzel, amin nem fog semmi sem törvényeid majd tisztelni fogom, egyben szívedben királynőd leszek hősiesen . Mosolygok a zűrzavarban szüntelen , megfürdök barackvirág napfényében , voltak pillanatok, mik jöttek felém égve zavarban jöttem, azt hittem hogy vége . Zongoraszó szűrődik ki valahonnan verebek táncolnak kecsesen a porban , állsz férfiasan, kéz csókra boldogan , új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]
A kerek udvaron kapirgál fyúknéne, Odaszáll a veréb barna köpenyébe 5 szemtelenül ké rd i: ej, ángyom, a köbe, Tán csak nem veszett el az aranyfüggöje? Mintha gúnyos éle nem volna a szónak, tyúkanyó kapirgál s vígan karicsolgat Közben a szemétből kikapar pár szemet s most már kémleli a szemtelen vertebet. £z pislogaf erre, meg pislogat arra s ép' a búzaszemet elkapni akarja, midőn a tyúknéni rákoppint keményen: Hohó! hugocskám, ez az én keresményem . S hogy aznapról lecke ne maradjon hátra, a kis csufolódóí jól végig tollássza s ...
Emlékszel, mikor először találkoztunk Már nem voltunk épp fiatalok Házunk mellett nyíltak a virágok Szívünkbe sok fájó emlék forgott. Tudtuk,hogy nem lehetünk boldogok Meg akkor sem,ha egymást kívántuk Nézni kéz a kézben forrón. Hogy viragoznak tovabra is a virágok. Festett hajam alatt sok ősz szál De újonnan,ha láttalak téged S az együttlét kedves perce Megmutatta a szép messzeseget. A tukrunkben kerestük a holnapot, A sok emlék mellett sokat mutatott Ekkor váltunk igazi baratta Ezen a nyáron, mikor szél sem fújt. Orminisan- Vilhelem Margaréta 30.01.2022.
Megjegyzések