Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ilyenkor kitisztul felettünk a lég a mán és tegnapon a jövő átlép, zsibbadt testűnk mi érzéketlen lett az év új napjára újraérzést kezd.. S fáradt testűnk megemberesedik illatos hajnalok fürgén kergetőznek kezdettel sokat ajándékoz tökéletesen a félbe hagyott folytatás elreppen. Állunk tisztelettel az év kezdetén jönnek pillanatok egyre csendesen testűnk zugaiban áldott a szerencse csak jóval később jön a rosszkedve . Úgy-e- búcsút vettél morcos tegnaptól szemérmesen mind tartózkodóbban , ha jól belegondolsz nagyon kevés lesz ami változást hozna , s te tudtad ezt. [W.

 Küzdöttem éretted,sokszor magamért hogy boldog legyek én is e földön, mint asszonylányok, kik küzdenek éretted, szívedért mindenki ellen. Kereslek téged cifra-szövésű ruhákban, selyem suhanásban rózsával a mellen hogy kívánjad angyalok lágy suhogását, ne kívánjad a férfiak füstös illatát. De szétvágtad a ruhám, eldobtad a földre a rózsát, is széttépted mint fű gyökeret tövisekből fontál koszorút fejemre, fehér ruhát hordtam akár a tündérek. Könnyen akartam életet élni teveled, mint játszi gyermek a fűvel a réten nem akartad hallani földön a sok bajt mesze kerülted árnyékát az erdőnek. Te elűzted álmom asszonyi szememből s mutattad az életet éjnek, feketének, vasnyoszolyán kellett feküdnöm teveled ha kopogni fog egyszer ajtómon az este. És küzdeni vágytam,komor céljaid ellen elszánt akarattal menekülni akartam vissza a cifra ruhás, asszonyi mosolyhoz de megfogtál, mielőtt a világ vállára borultam. S játszottál szívemen szelíd szép szókat, hogy szemeim l

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökkenne  szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B.]

Kívántad a titkaim Naptól fülledt szobám lelke, pillanat alatt a senki földje törékeny fény ablakom felett kopott falaimon árva üzenet. Hajnali szürke órák gongütése utolsó megértés kis menhelye , a szó közöttünk erőtlen megáll szemünkben könnyes mosoly áll. Végleges lett minden szüntelen megbocsájtás, tűrés, tülekedés a tetten ért szavak igék nélkül biztos hír hogy hamar utolérsz. Kívántam rég hogy tetten érjél, vasajtók rácsai nevetségessé tettek zavart lettem a kétértelmű  eseten mikor minden jó ,bármi történhet.[W.B.]

Akit nagyon szeretsz, ne tartsd kalitkában, akit nagyon kívánsz, ne menj otthonába. Ne látogasd gyakran ne simogasd lágyan, örvendj a napnak, mikor ott van nálad. A táncok csúcsán halk muzsika szóra karold át finoman örvendj,hogy veled van. Akit nagyon szeretsz ne kívánjad többször, ne fogd kezét gyakran éljél csak a napnak mert a nap csak  tiéd. Akit nagyon kívánsz, ne várj semmit tőle gyakran ne kisértsed várd míg ő jön eléd. S a fuvolák dallamán bontogasd szűz testét s hagyd ,mint a lepkét szárnyaljon Nap felé.

Peregnek az évek, mosnak sok emléket mik feltörnek néha s törlik érzelmünket csodás életünket, mely oly semmivé lett, de néha boldoggá tett. Kopog az ősz, újból beköszönt, keresi a nyarat mely lassan elillant, s magával vitte, legszebb éveink, a bohém vidámságunk. s reményteli vágyunk, s az élet színeit. Most már csak emlékek, és lassan halványulnak, néha el is tűnnek. ha peregnek az évek, az emlékek halkulnak. Szeretem az ősznek csendes lépteit, halk kopogását, a csendes szélfúvást, az esőcseppek zajos kopogását, az ősznek a színét - a lassú elmúlást.

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.

Boldogságban, minden év utolsó percében angyalok szállnak a földre két marokkal szórnak áldást kis szívekbe ömlik a malaszt s hevesebben dobban a tiéd. Oly létöröm, bársony kincs ,oly  fényözön , boldogságvágyat    két kézzel szórnak,vidámságot osztanak díszeset, elmúlt ifjúságodra kegyelmet,s fordítják éjjeled Új évre, érzésekkel tömítve ,boldogabbat nem kinccsel ,ranggal; víg dallal száraz rózsa szárnak piros bimbót lombtalan fáknak apró virágot neked illattal teli bársony csókot. Tizenkettőt üt az óra bársonyba burkolt becsúszóra, az óév megáll csak egy szóra és kéz kezet fog egy pillanatra míg az óév és az újév bora máris pezseg poharukban .. S csillagvirág angyalok bokrétát kötnek az egész Világnak a legszebbet ,miben benne van gyermeked,családod, testvéred, s dalt zengnek igaz gyöngyként sorsod a jövőben megpecsételik  Az újév érzelmei  boldogabbak , mint tán hinnéd fontosabbak mint óév titka mert mindenki nehezen bírja a megmaradt rossz emlékét szem

Néha fáj az élet ne bánd, elmúlik minden bajod, lelked előtt elbújik, Hold apó vak szemmel, homályosan látja; egyre szebb lesz az új gondolat. Egyre szebben és kísértetiesebben zengi dalát vígan,zajos csendben minden, mi tiéd volt csókolva ölel, közel van az este, oly annyira közel. Az est közel, a csillagok feltűnnek nagy napi zajok feketében eltűnnek nyugalom fog el mindentől csendben ilyen is van -egyszer kell vége legyen. Töredelmes ,apró nyugtalan évek beteges lázak, forró, fojtogató ének, s mi belsődben daráltak, zúgva átfolyt meglátod,hogy semmi- semmi se volt. Az este szép, a vén Hold nyugalmas, nem kergetnek titkok, minden unalmas csak gond árnyéka kering fejed felett, csak egy szerelem él,-csak egy szerelem. Minden, ami csúf volt, az emléke marad minden, mi fogott, végül visszaad, szájad csak halk, forró mosolyt tartogat, mint végső napfény világítja ajkadat. Az ember titkos volta, mégse volt rossz mindenki boldog, ki bánatot hordoz tündére

Nagy fák   mögött, torlódó tömeg szédülten lépked, riadozva remeg, menne  is, odább is állna egyben, amíg egy hullám elsodorja messze . Magában újabb , izzó vágyakat visel s mikor már fáradt: enyhülést találhat a kiszárad  tóban,  egy korty sem maradt mindenkinek  jutott, jött ment is  kapott. Csak igazáért megy emésztik gondok, hogy semmi nem maradt az utolsóknak izzadsága is elkelt : mindenki hordozza még újra termelődik,de egészen másra.. Érzi szomjasan a terve még nincs kész s a minden másnál tartósabb szerelme hiába forr benne a hazug szerencse, érzi  léptén-nyomon ott van mellette. Tehát újból nekirugaszkodik izzadtan míg egyszer megáll, végképpen ájultan, de várja  a szerelme könnyű lepelben meghökken :  mintegy idegen átnéz felette.

Ha mindenki emberséges lenne, nem volna gyűlölet a szívekben kiéhezett lelked simulna tenyérbe faggatná tenyerem - még szeretsz-e ? Szépséges mámorból eszmélnél, keresve szememnek kék íriszét ki tudja hányszor számolom a percet szíved az értelmem feletti győzelmén. Gondolatok menetén küldőm feléd a gyönyört ,mi áthalad fájó testen a varázs mi közöttünk száll légiesen hiszem - számomra legyőzhetetlen. Keresem, kutatom a szavad minőségét néha mélységesen megigéz engem, tudom nem vétettem ellened semmit s mégis van bennem egy vad félelem.[W.B.]  

Brazii cei faimoşi Trebuie să avem multă bucurie să simțim parfumul de crăciun , mirosul bradului necopt,verde ne aduce bucurii in multe suflete . Brazii sunt faima pădurii veșnice ce nu se veștejesc in iarna grea , sufletul nostru din instinct ințelege , de ce sunt aleși pentru a serba . In zi de Crăciun când l-am podobit cu tot felul de zorzoane scumpe , și cu daruri aleși de îngerii păzitori simțim un aer de proaspăt in suflet. Nu e sărbătoare oarecare dat de zei , si prin sufletul nostru trec fiorii dulci oare am meritat toate aceste daruri când dorinţa noastră este un absolut .[W.B.]

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökken majd szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B. .

Elenyészek mint egy  friss  illat mellyel tova libben  a gyenge szél, lehullok panasz nélkül a végnél mint egy rég  elszáradt falevél. Elhalok mint gitár húros dalom elhalok szelíden,mint  bánatom tündökölve éltemben lassan múlok mint a nap, ha lepihen-álmodok. Elhervadok , mint a  virágszirmok mely mosolygósan hervad alkonyán, azt kívánom, hogy akire  én vágyok mosolyogva jöjjön elém,csillagon. Mint a természet ősz halála keservén mikor a tél is erre igyekszik felém, azt kívánom, hogy szerelmem élete legyen szebb, nemesebb, szelídebb. De az ember mindig  egy hamis hang, mely összhangba nem megy át sosem gyáva jajszóval zavarja magát kéjjel egyre keresi a harmóniát,megkésve. Megbocsájtok halk várakozásomban  mert élni sem tudok,míg nincs párom merszem gyenge, rosszaságra gyáva, nyomorúságomban  lelem pusztulásom.. Perceim  kínban haldoklók  állomása köszönet nincs benne,  új bátorításra szinte  csak több  száz élettel tartozom akkor szabadulok fel a v

Éjszakai vad szelek csatáznak jeges halmok s hegyek felett, az élet örökké fázik magában ott is ahová én megyek. Isten hozzád,kis tavacskám zöldellő gyönyörű kis ligetem, tőled is a sors keze elszakaszt, így tündéri kedvem is elmaradt. Ha odvas fáid hűs árnyékában már csak szent magányt karolok, égi ihletek kesernyés bűbájában szállnak tündéri viharok. Ha az élet apró nyomorúsága felduzzasztja bús keblemet, szerencsém kis magányossága visszaadta csendemet. Ha összezavar, én esetemben, a sors ellen panaszt indítok, korhadozó fáid közt a fülemüle engem tűrni, szenvedni tanított. Kár hogy minden csak mulandó az idő rabláncát viszi ki halandó, Isten hozzád, kedves kis virágok szívem,itt veletek mindig boldog volt.

Karácsony csilingel fehér télben  csipkésen rezzen,kékes ködben , arany szánkon minden ragyogó sok színes gyertya csodát villogó. Fénybe boruló égi élet mennye fény csóváját hinti szerte -szét apró pelyhek hullnak zöld fenyőre arany szállal körbefogva menetét. Lent a földön szent csoda parázslik keresztben hullnak ezüstös tollpihék, érezzük ünnep ragyogása közeledik szikrák szállnak házak hideg fényére. Fények villognak,mint égő lámpások mindenki boldog ,s a kis angyalok finoman szállnak zöld fenyők ágaira dicsőséget hintve a csoda országra. Új világ kezdődik, -bölcs királyok láza reánk tapad, lelkünket zenével felrázza, a csillagok kékesen mind jobban égnek jelzik a Szent Karácsony békés meneteltét.

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Marinak  hívták, az ő fajtájuknál nem is  volt más nevük, csak a kereszt nevet szokás adni. Enyedről hozta be az anyja a tanító kisasszonyékhoz. Azért éppen oda, mert az öreg nagysága nagy kert bolondja s a város végén tart házat, hogy tágas helyben ültethessen.   Mari nem csak azért megy szolgálni, mint a gazdag leányok, hogy tanuljon   a városon, hanem elsőben is a pénzért  , mert ő haza is kellett ;segíteni az otthon maradottakat meg aztán ruhákat is akart vásárolni magának. -"A másik felét bennhagyjuk a kisasszonynál, amikor jól meggyülekezik, vásárolunk vele neki-" így hagyakozott a Mari anyja a bérnek sorsa felől. Mert nagy szó az a pénz. Aki meg nem szerzi a száz és kétszáz  között, az várhatja menyecske korában. Egy kicsi szőttest, vastag gyolcsot, kendervásznat később is teremt ki magának az asszony, de a drága holmit, azt ládában illik a házhoz vinni. Könnyen is férjhez megy a gúnyás leány, ha még különben szegényecske is. Mert életre szóló vagyon a tisztes, módos

Nem felejtem, mily kedves voltál mulatságos, és kis bolondsággal az éjszakában, hirtelen megálltál mint akit fejbe vertek s szóba elegyedtél velük: az angyalokkal kik nevetve repdestek szárnyaikkal sokan, egyszerre suttogva áldott ünnepet kívánva, csókot nyomva homlokodra. Mily szépséges éjszaka volt s milyen szép voltál te is ,kissé meglepődve"mikor s ütött  a hold és  ütött  a toronyóra odafönn, a csoda  tudja, mi volt akkor, szép volt mégis, megható volt, s oly ragyogó  mint az a sok világító  fénycsoda a sok gyertya s a fenyőfa illata minden    úgy tűnt az éjszakában, úgy ömlött szerte szét az illata mint a hangtalan szerelem, mely megható és  kimondhatatlan ,  ha a szív már csordulásig van.

Kegyetlen csend van körülöttünk időnként riadva egymást nézzük, de nevetés, szerelmes csók nincs csak alkudozunk,régóta van ez így . Vajon meddig lesz kényszermegoldás könnyeink úgyis elapadtak régen , állunk egymás mellett illedelmesen míg elzsibbadt lábaink remegnek. Kétségtelen megszoktuk a maradást csak tövisek kötik össze szívünket egybegabalyodott lelkünkben fáradás , a gyenge fényben szemeink szárazak . Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk játszani kellene egy kis romantikát mik szívet bűvölnek és csiklandoznák . Szórakozott a barátságtalan sors keze mikor még biztatott  a gyönyör ereje csak  betokosodott szívek merevsége van jelen ,a  rideg derengés hideg ereje.

A muzsikaszó  szép mesterség, lehet méltán szeretni-érzelmesség, nincs ott bánat, nincs  kedvetlenség, amikor zene kezd  szétterjedni. Terhes bút, sérelmet, bajt elkerget testet, lelket  tisztít   s dédelget jó kedvet ad egyből  mindeneknek, egyaránt felnőtteknek-gyerekeknek. Az égi tüzes csillagok  védik hangját mely éjjel villog, csillog ,bátran sajátos szeretett kényszerrel hajtva mind  kicsiket, mind a nagyokat.. A  fénylő nap járásában  a művészet a hold fogyta s  annak megújulása találkozik mind reggel, mind este, a muzsika szó az emberek lelkében.

Belém fészkelted bátran magad oly tompa aranyrögként, hiába akarlak egyre belém hegedtél tövisként. S úgy fáj felsebzett szívem vér csepeg minden léptemre , nemes testem hurokkal kötött, csak törölni tudom vérzésem. Tudom örök életemben vagy simogatsz s fürkészel vadul rejtett lángokkal égeted szívem s örökké bennem lakozol . Sóhajaimtól lebben a rengeteg, szájamból nehéz rebbenéssel feltörnek néha engedékenyen az esti áhítat szelén,fájó leheletek. S ha elfog a csüggedés lengén hosszú gondolataim mentén a csend, mi elaltat csendben , zokogásom elmossa ,szemedben..[W.B.]

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan magassarkú cipőmben, bezárom ablakom ,zárt reteszelek, de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? Mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed, magadhoz szorítsz mint jó barát nővérét láttam a szomorúság csillag verőfényét Voltaképpen már ismertem milyenséged nincs miért szórjak rád szennyes érveket, mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtómra reteszelem.[W.B.]

"Igen".Válaszoltam késő  este "Nem"!Uram mondtam ma reggel, a gyertya fényben látott dolgok nappal már nem ugyanazok. Amikor javában folyt a játék a házban égő villanófény felett, a"Szeressek" szó viccnek hangzott, hogy Igen vagy Nem - és nevetek. Hívj hamisnak, vagy hívj ledérnek - ígérni lehet bármilyen fény alatt, a te arcodon senki nem fog látni  szomorú  fájdalmat a változás miatt. Mégis, a bűn  mindkettőnkről  szól az idő táncra megy - nem nótázó a gyengébb fény csalfaságot okozó - és akkor megint újra rólam lesz szó. Tanuld meg, megnyerni a hölgy hitét nevezetesen most, mivel a tét magas; bátran, akárcsak az élet és a végzet- férfiasan egyedül nyerd meg csatádat. Vezesd őt fel az ünnepi díszlépcsőkre mutasd a ragyogó csillagokkal teli eget, tiszteld őt, szavaid legyenek őszinték, hízelegj neki, örvendjen beképzelt énje. De az  igazságod   szerint ő lesz feleséged mindig igaz  mint az  igazi feleségek és  ha ő Igen-t 

Leplezett közöny ül közöttünk félárván ,szorongások között elmúlás démonjai üldőznek halhatatlanul titkosan felettünk . Szomorú idők utolsó búcsújában még benne van egy utolsó kacaj, kék tenger örvényének tájtékában talánnyal játszik a kényszermosoly. Mögöttünk marad, holt idők szennye amiben báj, titokzatosság van őrizve észrevétlenül álló mosódó üzenetek tenger homokkal sodrodnak becsületek/ . És eltűnnek csendben ismeretlenül édes illattá vállnak mit belélegzünk így ártatlanok maradnak bennünk , míg üldöz egy új  kaland közöttünk.