Megbocsájtok---Wilhelem
mellyel tova libben a gyenge szél,
lehullok panasz nélkül a végnél
mint egy rég elszáradt falevél.
Elhalok mint gitár húros dalom
elhalok szelíden,mint bánatom
tündökölve éltemben lassan múlok
mint a nap, ha lepihen-álmodok.
Elhervadok , mint a virágszirmok
mely mosolygósan hervad alkonyán,
azt kívánom, hogy akire én vágyok
mosolyogva jöjjön elém,csillagon.
Mint a természet ősz halála keservén
mikor a tél is erre igyekszik felém,
azt kívánom, hogy szerelmem élete
legyen szebb, nemesebb, szelídebb.
De az ember mindig egy hamis hang,
mely összhangba nem megy át sosem
gyáva jajszóval zavarja magát kéjjel
egyre keresi a harmóniát,megkésve.
Megbocsájtok halk várakozásomban
mert élni sem tudok,míg nincs párom
merszem gyenge, rosszaságra gyáva,
nyomorúságomban lelem pusztulásom..
Perceim kínban haldoklók állomása
köszönet nincs benne, új bátorításra
szinte csak több száz élettel tartozom
akkor szabadulok fel a varázslatból.
Megjegyzések