Tudjátok-e mi a fájdalom
Nem az a kitörő, zokogó jaj, nem az a hangos, szívtépő sóhaj, nem az a kihívó, dacos bánat, melyet hírül adsz a világnak és nem az, mely könyet csal a szembe s megfürdeti párnád reggelre. De az, midőn már nincsen könyed, midőn már kisírtad a bús lelked az igazi bánat, a fájdalom nem ott van a rezgő szem pillákon. Fájdalom az, midőn a virágos,dalos tavaszt szomoru ősznek látod, midőn a múlt sem vigasztal téged s a jövendőbe már nincs reményed, de nem sírsz, nem zokogsz szüntelenül, a bánat a szíved méhében ül. Nem röpke pillanat fájdalma ez mely gyorsan elrepül, s nyoma sem lesz. az igazi szívtépő fájdalom nem pille szárnyú, illanó álom nem a konyeknek zokogó folyása de a szívnek hangtalan sírása. . Örök nyomot hagyó kénytelen bánat amelyet nem adsz hírül a vilagnak csak te tudod, egyedül te érzed, midőn temetsz egy-egy szép emléket