Tudjátok-e mi a fájdalom
Nem az a kitörő, zokogó jaj, nem az a hangos, szívtépő sóhaj, nem az a kihívó, dacos bánat, melyet hírül adsz a világnak és nem az, mely könyet csal a szembe s megfürdeti párnád reggelre. De az, midőn már nincsen könyed, midőn már kisírtad a bús lelked az igazi bánat, a fájdalom nem ott van a rezgő szem pillákon. Fájdalom az, midőn a virágos,dalos tavaszt szomoru ősznek látod, midőn a múlt sem vigasztal téged s a jövendőbe már nincs reményed, de nem sírsz, nem zokogsz szüntelenül, a bánat a szíved méhében ül. ...