Tudjátok-e mi a fájdalom

 Nem  az  a  kitörő,  zokogó  jaj,

nem  az  a  hangos,  szívtépő  sóhaj,

nem  az  a  kihívó,  dacos  bánat,

melyet  hírül  adsz  a  világnak

és  nem  az,  mely  könyet  csal  a  szembe

s  megfürdeti  párnád    reggelre.

De  az,  midőn  már  nincsen  könyed,

midőn   már  kisírtad  a  bús  lelked

az  igazi  bánat,  a  fájdalom

nem   ott  van  a  rezgő  szem pillákon.

Fájdalom   az,  midőn  a  virágos,dalos  tavaszt

szomoru   ősznek  látod,

midőn  a  múlt  sem   vigasztal  téged

s a jövendőbe már  nincs  reményed,

de  nem  sírsz,  nem  zokogsz  szüntelenül,

a  bánat  a  szíved  méhében  ül.

 

 

Nem  röpke  pillanat  fájdalma   ez

mely  gyorsan  elrepül,  s  nyoma  sem  lesz.

az  igazi  szívtépő  fájdalom  

nem  pille  szárnyú,  illanó  álom

nem  a  konyeknek  zokogó  folyása

de  a  szívnek  hangtalan  sírása. 

 

.

 

 

 

  Örök  nyomot  hagyó  kénytelen  bánat

 amelyet  nem  adsz  hírül  a  vilagnak

csak  te  tudod,  egyedül  te  érzed,

midőn  temetsz  egy-egy  szép emléket