Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ügy élek, mint a haldokló  növény vadonban, kiszáradt tönk ölén, barnán szikrázó magányomban egyre gyakran messze élek én. Nem itt.. .és ott sem az ragyog a tér,forró,izzik amerre gyorsul napjából kitépett arany csillagom, amit,soha el nem adhatok,kaphatok. S ha csillagom már nem lehetsz, csak annyit tégy, a vak enyészet fölé néhány szót halkan szegezz megrendülten édesded szobámban.. Az okos szeretet és akarat szava,  nyelvünk és testünk szerint apad, mint  tölgyfa csónakból a makk bontsunk vitorlát a zord idő alatt. Reszketek s lesek a kulcsra, lyukra. szívemben bánatos,zord  szavak hada faragott hársfák zöld  erdején hallgat az ezüst fényre csak a Hold kacag. Mérhetem  tudásom erejét a f ö ld ö n csillagos idők kékes nívós   g ö rbéjét vacogó rejtőzködésem sivár fényei nem lehetnek csak őseim sejtelmei.

Az öregasszony este találkozott a fiúval. Megcsókolta, megsimogatta az arcát - evvel a dolog el volt intézve. Egy kicsit sírdogált is, de a vacsoránál már néha elmosolyodott a fiú egy-egy szavára. Azt mesélte, hogy kikkel volt együtt á fogházban. -  Dézsen a Kolozsváry  is velem volt, a híres kasszafúró. Tetszett már hallani róla ? Az asszony nemet intett. Még sohasem hallott a kassza fúróról. - Lerajzolta nekem a legmodernebb eszközeit, amelyeket kasszák felnyitásához alkalmaz. Báriummal dolgozik, a többi már idejét múlta. A másik fogházban két híres gyilkos testvér-párral ismerkedett meg.  - Micsoda társaság - mondta, - ha még egy hétig közöttük maradok, nem tudom, mi lesz velem. Ártatlan kék szemekkel nézett a két nőre. Azok csendben hallgatták, azután az öregasszony aludni küldte. Engedelmesen elköszönt, kiment a lánnyal a kis udvari szobába. Itt már tiszta, fehér ágy várta, a kis asztalon virág, hímzett terítő, hamutartó, a padló még nedvesen csillogott a sikálás ...