Az álnok udvarló--Wilhelem
Volt egyszer egy ember és annak volt egy lánya. Gyönyörű volt a leány, hetedhét határon túl, sok királyságban híre ment a szépségének, és se szeri, se száma nem volt a kérőinek. Az egyik kérő azzal dicsekedett, hogy gazdagabb, mint a többi.
Jóképű, módos legény volt; igen tetszett neki a lány, így aztán gyakran eljárt hozzá udvarolni.Kis idő múltán meghívta a leányt, jöjjön el hozzá, nézze meg, hol lakik. Nem jöhet el érte, mondta, és nem kísérheti haza, de azon a napon, mikor érkezik, borsót szór az útra egészen a háza kapujáig.
Nem tudni, hogy s mint történt, de a legény egy nappal hamarabb szórta el a borsót.A leány elindult és sokáig bolyongott erdőn-mezőn, míg végre egy hatalmas, dí-szes palotához ért, amely egy zöld tisztáson állt az erdő közepén. Ám a legényt nem találta otthon, és a házban egy teremtett lelket sem látott. Bement a konyhába, de ott csak egy furcsa madár gubbasztott egy kampóra akasztott kalitkában. Azután benyi-tott a szobába, és csak ámult-bámult, mikor meglátta a sok drága, finom berendezést. Amint ment volna tovább, a madár utánakiáltott:„Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!”
A következő szobában ismét utánakiáltott a madár. Ebben a szobában kincseslá-dák sorakoztak; a lány kihúzta a ládafiókokat, és teli voltak arannyal, ezüsttel és más drága kincsekkel.Amikor a következő szobába lépett, a madár ismét utánakiáltott:
-Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj! A szoba összes falán cifra női ruhák lógtak sorba felakasztva.Amikor a leány belépett a harmadik szobába, a madár hangosan utánakiáltott:
Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj! A szobában vérrel teli edények álltak sorban.De amikor a leány az utolsó szobába ért, a madár fülsiketítő rikácsolásba kezdett:
„Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!” A szobában holttestek és női csontvázak hevertek szanaszét. Elborzadt a lány, és hanyatt-homlok rohant volna kifelé, de csak addig a szobáig jutott, ahol a vérrel teli edények álltak.
.
Szép szűzleány, szép szűzleány, bújj be gyorsan az ágy alá; mindjárt érkezik a gazdám!”
A leány villámgyorsan bebújt az ágy alá, ahogy a madár mondta. Bekúszott egé-szen a falig – úgy rettegett, hogy ha lehetett volna, akkor akár a falba is bebújik.Ekkor megérkezett a legény, egy idegen szűzleányt vezetett kézen fogva. A leány könyörgött, rimánkodott, hogy kímélje meg az életét, és soha senkinek nem fogja őt elárulni.
De minden könyörgés hiábavaló volt; a legény letépte a leány ruháját és az arany ékszereit, még a gyűrűt is le akarta húzni az ujjáról. De mivel a gyűrű nem akart lejönni, levágta a lány ujját, és az begurult az ágy alá. Az ágy alatt meghúzódó leány a gyűrűért nyúlt és a zsebébe rejtette. A legény szólt a kisfiúnak, akit magahozott hivott a szobába, hogy bújjon be az ágy alá és hozza ki a levágott ujjat. A kisfiú leha-salt és bekúszott az ágy alá, hozzáért az ott rejtőzködő leányhoz; az erősen megszorí-totta a kezét, és a kisfiú megértette, mit akar.
„Messzire gurult, nem ér be a kezem odáig”, mondta, „várjuk meg, míg megvir-rad, akkor majd előhozom.”Másnap kora reggel a legény ismét útnak indult. A kisfiú otthon maradt, hogy vi-gyázzon a házra, és fogadja a szűzleányt, akit aznapra vártak. De a gazdája a lelkére kötötte, hogy semmi áron ne engedje őt be a két szobába, amikről tudott.
Amikor a gazdája az erdőbe ért, a kisfiú belépett a szobába, és szólt a leánynak, hogy előbújhat.„Szerencséd, hogy korábban jöttél, mert különben megölt volna téged is, mint a többieket”, mondta.A leány egy percig sem vesztegette az időt, szaladt haza, ahogy a lába bírta. Mikor az apja megkérdezte, merre járt, és miért jött ilyen hamar haza, a leány elmesélte, miféle szerzet az udvarlója, és mit látott, mit hallott nála.Kis idő múlva a szép leány udvarlója ismét megjelent, csak úgy sugárzott róla az elégedettség és a gazdagság, és megkérdezte, miért nem jött el hozzá a leány, ahogy megígérte.
Közbejött valami, mondta az apja, de ha már eljött, maradjon náluk estére, mert nagy lakomára készülnek; eljegyzés lesz a háznál.A vendégek asztalhoz ültek, ettek-ittak, és ekkor a szép leány elmondta, hogy két napja furcsa álmot látott. Ha hallani akarják, elmondja az álmát, de mindenkinek meg kell ígérnie, hogy ülve hallgatja végig.Igen, igen, ülve hallgatjuk végig, mondták a vendégek, mindenki megígérte, még a lany udvarloja is.
, mondta, „várjuk meg, míg megvir-rad, akkor majd előhozom.”Másnap kora reggel a legény ismét útnak indult. A kisfiú otthon maradt, hogy vi-gyázzon a házra, és fogadja a szűzleányt, akit aznapra vártak. megkérdezte, merre járt, és miért jött ilyen hamar haza, a leány elmesélte, miféle szerzet az udvarlója, és mit látott, mit hallott nála.Kis idő múlva a szép leány udvarlója ismét megjelent, csak úgy sugárzott róla az elégedettség és a gazdagság, és megkérdezte, miért nem jött el hozzá a leány, ahogy megígérte.Közbejött valami, mondta az apja, de ha már eljött, maradjon náluk estére, mert nagy lakomára készülnek; eljegyzés lesz a háznál.A vendégek asztalhoz ültek, ettek-ittak, és ekkor a szép leány elmondta, hogy két napja furcsa álmot látott. Ha hallani akarják, elmondja az álmát, de mindenkinek meg kell ígérnie, hogy ülve hallgatja végig.Igen, igen, ülve hallgatjuk végig, mondták a vendégek, mindenki megígérte, még a leány udvarlója is.„Azt álmodtam, hogy egy széles úton járok, és mikor már jó messzire értem, bor-só volt leszórva a földre.”„Igen, ez olyan, mint az az út, amelyik hozzám vezet”, mondta a legény.
„Aztán egyre keskenyebb lett az út, és erdőn és pusztaságon át vezetett a távolba.”„Ez a hozzám vezető út”, mondta a legény.„Aztán egy zöld tisztásra értem, és megpillantottam egy magas, díszes palotát.”
„Akárcsak az én palotámat láttad volna”, mondta a legény.„Beléptem a konyhába. Embert nem láttam sehol, de a mennyezetről lógott egy ka-litka, és egy furcsa madár gubbasztott benne. Mikor a szobába léptem, utánamkiáltott a madár: »Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!«”„Hajszálra olyan, mintha nálam lettél volna”, mondta a legény.„Bementem a szobába. A madár ugyanazt kiáltotta utánam. A szobában ládák sorakoztak, és mikor kihúztam a fiókokat és beléjük néztem, teli voltak ezüsttel és arannyal és egyéb drága kincsekkel.
”„Ez nálam volt”, mondta a legény. „Az én kincsesládáim mind teli vannak ezüst-tel, arannyal és drága kincsekkel.”„Aztán bementem a második szobába. A madár ismét utánamkiáltott, és ugyan-azt mondta, mint az imént. A szobáA szobában minden falon gyönyörű női ruhák lógtak.”
„Igen, ez nálam volt”, mondta a legény. „Temérdek selyem- és bársonykelme van a szobában felakasztva.”„Amikor a következő szobába értem, a madár hangos rikácsolásba kezdett: »Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj.« Ebben a szobában hordók és teknők álltak sorban a fal mellett, mind színültig tele vérrel.”
„Jaj, jaj, iszonyatos lehetett; nálam nincs ilyen szoba”, mondta a legény; ijedten pattant fel az asztaltól, és ki akart szaladni.„Csak az álmomat mesélem”, mondta a leány, „maradj csak a helyeden és hall-gasd végig.”„Amikor bementem a következő szobába, a madár ugyanazt rikácsolta, mint az imént: »Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!« A szobában holttes-tek és meggyilkolt emberek csontvázai hevertek szanaszét.”
„Ez ugyan nem nálam volt”, mondta a legény, és ki akart rohanni a házból.„Ülj csak vissza”, mondta a leány, „hiszen ez egy álom, hallgasd csak végig. Ma-gam is megrémültem, és ki akartam szaladni, de csak a második szobáig értem, ahol a vérrel teli hordók álltak; ekkor azt kiáltotta a madár, hogy bújjak az ágy alá, mert mindjárt megjön a gazdája. Hamarosan megjött a legény, és kézen fogva vezetett egy olyan szépséges lányt, akihez foghatót sohasem láttam. Sírva könyörgött az életéért. De hiába kérlelte, a legény egy pillantásra se méltatta; letépte a ruháját, és mindenét elvette, nem kegyelmezett neki. De a lány bal kezéről, a gyűrűsujjáról nem tudta le-venni a gyűrűt; ekkor levágta az ujját, és az az ágy alá gurult.
”„Ez bizony nem nálam történt”, mondta a fiú.„De bizony nálad! Itt van az ujj, és itt van a gyűrű, és itt ül az a gazember, aki levágta!”, mondta a lány.
Ekkor nyakon ragadták az álnok udvarlót, és addig verték, míg ki nem szállt be-lőle a lélek, az erdei tisztáson álló palotáját pedig felgyújtották.
Jóképű, módos legény volt; igen tetszett neki a lány, így aztán gyakran eljárt hozzá udvarolni.Kis idő múltán meghívta a leányt, jöjjön el hozzá, nézze meg, hol lakik. Nem jöhet el érte, mondta, és nem kísérheti haza, de azon a napon, mikor érkezik, borsót szór az útra egészen a háza kapujáig.
Nem tudni, hogy s mint történt, de a legény egy nappal hamarabb szórta el a borsót.A leány elindult és sokáig bolyongott erdőn-mezőn, míg végre egy hatalmas, dí-szes palotához ért, amely egy zöld tisztáson állt az erdő közepén. Ám a legényt nem találta otthon, és a házban egy teremtett lelket sem látott. Bement a konyhába, de ott csak egy furcsa madár gubbasztott egy kampóra akasztott kalitkában. Azután benyi-tott a szobába, és csak ámult-bámult, mikor meglátta a sok drága, finom berendezést. Amint ment volna tovább, a madár utánakiáltott:„Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!”
A következő szobában ismét utánakiáltott a madár. Ebben a szobában kincseslá-dák sorakoztak; a lány kihúzta a ládafiókokat, és teli voltak arannyal, ezüsttel és más drága kincsekkel.Amikor a következő szobába lépett, a madár ismét utánakiáltott:
-Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj! A szoba összes falán cifra női ruhák lógtak sorba felakasztva.Amikor a leány belépett a harmadik szobába, a madár hangosan utánakiáltott:
Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj! A szobában vérrel teli edények álltak sorban.De amikor a leány az utolsó szobába ért, a madár fülsiketítő rikácsolásba kezdett:
„Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!” A szobában holttestek és női csontvázak hevertek szanaszét. Elborzadt a lány, és hanyatt-homlok rohant volna kifelé, de csak addig a szobáig jutott, ahol a vérrel teli edények álltak.
.
Szép szűzleány, szép szűzleány, bújj be gyorsan az ágy alá; mindjárt érkezik a gazdám!”
A leány villámgyorsan bebújt az ágy alá, ahogy a madár mondta. Bekúszott egé-szen a falig – úgy rettegett, hogy ha lehetett volna, akkor akár a falba is bebújik.Ekkor megérkezett a legény, egy idegen szűzleányt vezetett kézen fogva. A leány könyörgött, rimánkodott, hogy kímélje meg az életét, és soha senkinek nem fogja őt elárulni.
De minden könyörgés hiábavaló volt; a legény letépte a leány ruháját és az arany ékszereit, még a gyűrűt is le akarta húzni az ujjáról. De mivel a gyűrű nem akart lejönni, levágta a lány ujját, és az begurult az ágy alá. Az ágy alatt meghúzódó leány a gyűrűért nyúlt és a zsebébe rejtette. A legény szólt a kisfiúnak, akit magahozott hivott a szobába, hogy bújjon be az ágy alá és hozza ki a levágott ujjat. A kisfiú leha-salt és bekúszott az ágy alá, hozzáért az ott rejtőzködő leányhoz; az erősen megszorí-totta a kezét, és a kisfiú megértette, mit akar.
„Messzire gurult, nem ér be a kezem odáig”, mondta, „várjuk meg, míg megvir-rad, akkor majd előhozom.”Másnap kora reggel a legény ismét útnak indult. A kisfiú otthon maradt, hogy vi-gyázzon a házra, és fogadja a szűzleányt, akit aznapra vártak. De a gazdája a lelkére kötötte, hogy semmi áron ne engedje őt be a két szobába, amikről tudott.
Amikor a gazdája az erdőbe ért, a kisfiú belépett a szobába, és szólt a leánynak, hogy előbújhat.„Szerencséd, hogy korábban jöttél, mert különben megölt volna téged is, mint a többieket”, mondta.A leány egy percig sem vesztegette az időt, szaladt haza, ahogy a lába bírta. Mikor az apja megkérdezte, merre járt, és miért jött ilyen hamar haza, a leány elmesélte, miféle szerzet az udvarlója, és mit látott, mit hallott nála.Kis idő múlva a szép leány udvarlója ismét megjelent, csak úgy sugárzott róla az elégedettség és a gazdagság, és megkérdezte, miért nem jött el hozzá a leány, ahogy megígérte.
Közbejött valami, mondta az apja, de ha már eljött, maradjon náluk estére, mert nagy lakomára készülnek; eljegyzés lesz a háznál.A vendégek asztalhoz ültek, ettek-ittak, és ekkor a szép leány elmondta, hogy két napja furcsa álmot látott. Ha hallani akarják, elmondja az álmát, de mindenkinek meg kell ígérnie, hogy ülve hallgatja végig.Igen, igen, ülve hallgatjuk végig, mondták a vendégek, mindenki megígérte, még a lany udvarloja is.
, mondta, „várjuk meg, míg megvir-rad, akkor majd előhozom.”Másnap kora reggel a legény ismét útnak indult. A kisfiú otthon maradt, hogy vi-gyázzon a házra, és fogadja a szűzleányt, akit aznapra vártak. megkérdezte, merre járt, és miért jött ilyen hamar haza, a leány elmesélte, miféle szerzet az udvarlója, és mit látott, mit hallott nála.Kis idő múlva a szép leány udvarlója ismét megjelent, csak úgy sugárzott róla az elégedettség és a gazdagság, és megkérdezte, miért nem jött el hozzá a leány, ahogy megígérte.Közbejött valami, mondta az apja, de ha már eljött, maradjon náluk estére, mert nagy lakomára készülnek; eljegyzés lesz a háznál.A vendégek asztalhoz ültek, ettek-ittak, és ekkor a szép leány elmondta, hogy két napja furcsa álmot látott. Ha hallani akarják, elmondja az álmát, de mindenkinek meg kell ígérnie, hogy ülve hallgatja végig.Igen, igen, ülve hallgatjuk végig, mondták a vendégek, mindenki megígérte, még a leány udvarlója is.„Azt álmodtam, hogy egy széles úton járok, és mikor már jó messzire értem, bor-só volt leszórva a földre.”„Igen, ez olyan, mint az az út, amelyik hozzám vezet”, mondta a legény.
„Aztán egyre keskenyebb lett az út, és erdőn és pusztaságon át vezetett a távolba.”„Ez a hozzám vezető út”, mondta a legény.„Aztán egy zöld tisztásra értem, és megpillantottam egy magas, díszes palotát.”
„Akárcsak az én palotámat láttad volna”, mondta a legény.„Beléptem a konyhába. Embert nem láttam sehol, de a mennyezetről lógott egy ka-litka, és egy furcsa madár gubbasztott benne. Mikor a szobába léptem, utánamkiáltott a madár: »Szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!«”„Hajszálra olyan, mintha nálam lettél volna”, mondta a legény.„Bementem a szobába. A madár ugyanazt kiáltotta utánam. A szobában ládák sorakoztak, és mikor kihúztam a fiókokat és beléjük néztem, teli voltak ezüsttel és arannyal és egyéb drága kincsekkel.
”„Ez nálam volt”, mondta a legény. „Az én kincsesládáim mind teli vannak ezüst-tel, arannyal és drága kincsekkel.”„Aztán bementem a második szobába. A madár ismét utánamkiáltott, és ugyan-azt mondta, mint az imént. A szobáA szobában minden falon gyönyörű női ruhák lógtak.”
„Igen, ez nálam volt”, mondta a legény. „Temérdek selyem- és bársonykelme van a szobában felakasztva.”„Amikor a következő szobába értem, a madár hangos rikácsolásba kezdett: »Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj.« Ebben a szobában hordók és teknők álltak sorban a fal mellett, mind színültig tele vérrel.”
„Jaj, jaj, iszonyatos lehetett; nálam nincs ilyen szoba”, mondta a legény; ijedten pattant fel az asztaltól, és ki akart szaladni.„Csak az álmomat mesélem”, mondta a leány, „maradj csak a helyeden és hall-gasd végig.”„Amikor bementem a következő szobába, a madár ugyanazt rikácsolta, mint az imént: »Szép szűzleány, szép szűzleány, légy bátor, de óvakodj!« A szobában holttes-tek és meggyilkolt emberek csontvázai hevertek szanaszét.”
„Ez ugyan nem nálam volt”, mondta a legény, és ki akart rohanni a házból.„Ülj csak vissza”, mondta a leány, „hiszen ez egy álom, hallgasd csak végig. Ma-gam is megrémültem, és ki akartam szaladni, de csak a második szobáig értem, ahol a vérrel teli hordók álltak; ekkor azt kiáltotta a madár, hogy bújjak az ágy alá, mert mindjárt megjön a gazdája. Hamarosan megjött a legény, és kézen fogva vezetett egy olyan szépséges lányt, akihez foghatót sohasem láttam. Sírva könyörgött az életéért. De hiába kérlelte, a legény egy pillantásra se méltatta; letépte a ruháját, és mindenét elvette, nem kegyelmezett neki. De a lány bal kezéről, a gyűrűsujjáról nem tudta le-venni a gyűrűt; ekkor levágta az ujját, és az az ágy alá gurult.
”„Ez bizony nem nálam történt”, mondta a fiú.„De bizony nálad! Itt van az ujj, és itt van a gyűrű, és itt ül az a gazember, aki levágta!”, mondta a lány.
Ekkor nyakon ragadták az álnok udvarlót, és addig verték, míg ki nem szállt be-lőle a lélek, az erdei tisztáson álló palotáját pedig felgyújtották.
Megjegyzések