A hangszerek királynöje--WILHELEM]
A hangszerek királynöje Hogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokat. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel unottan, nyoszolyámat simítod vas kezekkel, undorító vetetlen göröngyös ágyban. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem és talánnyal társalgok méreg keveréket. Apró kis madarak szélfútta lombokon, keringőt csipognak kis toll zuhatagban bóbitás fejükön villannak rejtélyes titkok megölelem őket s homlokon csókolom. Mert van a Világnak keringős menzúrája, ha néha zátonyra fut a harcos elmélkedés kis madarak nagy hanggal veszekednek s a hangszerek királynője vox humanat ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszó asztalon tágra nyílt szemekkel halk kopulákért. /W.B/