A hangszerek királynöje--WILHELEM]

A hangszerek királynöje

Hogy fogytán van erőm kiábrándító
repkednek kegyetlen színes szárnyak,
fejem fölött harsognak orgonasípok
lehangolt billentyűk fals manuálokat.

Féltem magamat tőled egykedvűség
nehéz pillákkal fekszel unottan,
nyoszolyámat simítod vas kezekkel,
undorító vetetlen göröngyös ágyban.

Messziről hallszik fülsiketítő gamba
himbálózik fülemben kéjjel monoton,
kinyújtott karommal zárom ébredésem
és talánnyal társalgok méreg keveréket.

Apró kis madarak szélfútta lombokon,
keringőt csipognak kis toll zuhatagban
bóbitás fejükön villannak rejtélyes titkok 
megölelem őket s homlokon csókolom.

Mert van a Világnak keringős menzúrája,
ha néha zátonyra fut a harcos elmélkedés
kis madarak nagy hanggal veszekednek
s a hangszerek királynője vox humanat ejt.

S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól
Bach álcázott regiszteres lenge hullámain
keringőznék én is fekete játszó asztalon
tágra nyílt szemekkel halk kopulákért. /W.B/