Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A bércek tetején már kevés a hó , már csak latyakos sárba való, de a halott hóból, éltető víz csepeg, földbe szivárog és virágot öntözget. Az újra éledő körforgás örök; holtból élő lesz ,és élőből erő , halott száraz ágak átalakulnak, készítik a talajt a virágoknak. Semmi sem múló csak szakadozik homályos napfény majd aranylik, sötét felhőkből kék ég kinyílik, újul a természet,semmi sem változik. Újból kakukkol a kakukk madár , fecskék repdesnek,ahol nincs zár, lepkék hintik színes poraikat, kis virágokra, mik attól ragyognak.[W.B.]

Ne tudd, soha, hogy ékszered voltam mélyen, a szívem mélyén most is vagyok utazz velem végtelen percben hajómon hol vágyam mindig egy külön fogalom. Ne tudd, soha, hogy a fényem a te szemed s a Nap kacéran úgy nevet vissza, hogy nem bánja, ha   törvényem neveted de hajódhoz a vizet én belőlem issza. Ne tudd, soha, sóhajod hozza a szeleket, hogy gyorsan szétfújják gondjaid a felhők s ha szíved gyenge én félve megremegek.. Szell ő id simogatják a fáradt arcom red ő it  ne tudd, soha, hogy érintésem a kezem  tüze  s szabad szerelem fáklyáját  tűzi   fel az égre.