Zimankos cselek
Percei a hideg, lucskos évszaknak vándorlás az ősi otthontalanságra, megfagyott szél már egy- két napja sodorja élccel az örömét magával. Saját maguk erején felbőszülve kergeti egymást, a Nap- Hold tere mind sűrűbben kerülnek cserére, sietnek kajánul hogy ez se, az se érjen hamarabb , törvényt követve kavargásba tévednek a tél hírére, párás ködös lesben szemtől szembe a szél megtorpan e cseles kilengésre itt és ott is lihegve, lengén cselekvésre buzdul s befúj vígan madarak fészkébe remegteti a csipogó madársereg honát s decemberi jéggel körbefújja csókját. Majd vastag ködben leszáll hirtelen jelképnek képzeli az Advent érkezést, álmokkal kecsegtet az ünnep elején igazolja a december törvény- ünnepét.