Zimankos cselek

 Percei a hideg, lucskos évszaknak

vándorlás az ősi otthontalanságra,

megfagyott szél már egy- két napja 

sodorja élccel az örömét magával.

 

Saját maguk erején felbőszülve

kergeti egymást, a Nap- Hold tere 

mind sűrűbben kerülnek cserére,

sietnek kajánul hogy ez se, az se

 

érjen hamarabb , törvényt követve

kavargásba tévednek a tél hírére,

párás ködös lesben szemtől szembe

a szél megtorpan e cseles kilengésre

 

itt és ott is lihegve, lengén cselekvésre

buzdul s befúj vígan madarak fészkébe

remegteti a csipogó madársereg honát

s decemberi jéggel körbefújja csókját.

 

Majd vastag ködben leszáll hirtelen 

jelképnek képzeli az Advent érkezést,

álmokkal kecsegtet az ünnep elején

igazolja a december törvény- ünnepét.