Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kék most az ég és süt a nap, sugár zubog, mint tűzpatak szívemben bimbóként bomlanak kimondhatatlan, szűz szavak. Most nézz az égre: fecske száll! Szinte súrolt s már messze jár és ahol eltűnt, a domb ívén csengettyűzik egy kecskenyáj. Te azt ne tudd, hogy ennyi szép színfolt és boldog semmiség fölött, kopáran s társtalanul zord csúcsnak is kell lenni még. Kimondhatatlan, szűz szavak bimbóznak bennem s tűzpatak zuhog rád s zuhog rám győztesen Férfi vagy ! Nézz rám!. Süt a nap! Te csak nézz a kék szemembe, onnan hull fény víg életedre, ha visszanézel: zord sziklaszirt vet árnyékot két szép szemedbe. [W.B.]

Kis rongydarabok a verseim, leváltak lelkem kabátjáról csak üres gomblyukak élnek híreket keresnek gazdájukról. Örökkévalósággá, rongyolódtak  a zsebek elismerően köszönnek a rokonság boldog  felismerésének a  rongyai   egymásközt is  nevetnek. Mutatni akarják, milyen vagyok. gombok, zsebek nélküli szakadt rongy ,melyen áthúz a hideg este üres zsebben fészkelnek angyalok. Árnyak vagytok, szegény rongyok s kicsit mégis olyanok, mint magam, lobogjatok gomb nélkül, hivalkodjatok, a rokonságot meg nem tagadom. Szép kicsi pillangó versek,földig ha az idő majd eltelik,foltot vetek be csodásak  lesztek még mindig  foltos-lelkűek de  szerető angyalok. .