Kis rongyos versek---Wilhelem

Kis rongydarabok a verseim,
leváltak lelkem kabátjáról
csak üres gomblyukak élnek
híreket keresnek gazdájukról.

Örökkévalósággá, rongyolódtak 
a zsebek elismerően köszönnek
a rokonság boldog  felismerésének
a  rongyai   egymásközt is  nevetnek.

Mutatni akarják, milyen vagyok.
gombok, zsebek nélküli szakadt
rongy ,melyen áthúz a hideg este
üres zsebben fészkelnek angyalok.

Árnyak vagytok, szegény rongyok
s kicsit mégis olyanok, mint magam,
lobogjatok gomb nélkül, hivalkodjatok,
a rokonságot meg nem tagadom.

Szép kicsi pillangó versek,földig
ha az idő majd eltelik,foltot vetek
be csodásak  lesztek még mindig

 foltos-lelkűek de szerető angyalok..