Hajnalban----Wilhelem
Sokáig csak csókolóztak ketten, nézték az ablakon keresztül a holdat s a sok csillagot, házuk előtt körtefa virágzott hórihorgas ágai között bújkált már a gonosz gond Két fiatal s a szívük nem lelte sehol a nyugtát. Szél fújt. Bent kialudt, a kanóc, kialudt a lámpa s a házba benne rekedt a sötét. Csend volt. Csend. A kapu retesze mozdult csak későn. Egyedül maradt el, egyedül a fehér ház, egyedül csak a ház, benne maradt egyedül a lány és sírt. Sírt s ezalatt a legény tántorogva tovalépdelt. Hajnal volt. Az úton kétfelől víg cimborák várták konokul mosolyogva, rosszra kész, vad erős ifjú legények, kétfelől támogatva kísérték, kérdezték, suttogtak, hangosan nagyokat kacagtak vissza a házra.