Hajnalban----Wilhelem

Sokáig csak  csókolóztak ketten,
nézték az ablakon keresztül a holdat s a sok
csillagot,
házuk előtt körtefa  virágzott
hórihorgas ágai között
bújkált már a gonosz  gond
Két fiatal s a szívük
nem lelte sehol a nyugtát.
Szél fújt. Bent kialudt,  a kanóc,
kialudt a lámpa s a házba
benne rekedt a sötét.
Csend volt. Csend. A kapu retesze mozdult
csak későn. Egyedül maradt el, egyedül a fehér ház,
egyedül csak a ház, benne maradt egyedül a lány és sírt.
Sírt s ezalatt a legény tántorogva tovalépdelt.
Hajnal volt. Az úton kétfelől víg cimborák várták
konokul mosolyogva,
rosszra kész,

vad erős ifjú legények,
kétfelől támogatva kísérték, kérdezték, suttogtak,
hangosan nagyokat kacagtak vissza a házra.