Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Fel-felhangzik bennem egy régi dal, de már fátyolos torkomat kaparja, belső törvények néha megzavarnak ezentúl már így leszek - karikatúra.   Meg- meg pihenek, az idő engedelmes mielőtt még lelkem gabalyodik élve, de az emberség ezzel emberesül meg ki tudja, lehet még sejtelme sincsen.   Percenként kudarcra tanít keservesen nyilván megérezi szívem:érdességét, de tűrve a megnőtt támadási felületet, semmi kétség,itt is győz az ősi törvény. . Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek, próbálom belakni a percet, aligha sikeres akikkel barátkoznék ijedten menekülnek.   De tudom, ha kicsit kora is még a záróra más szerepre készül: mind vastagabb párákba bújik, próba végett,szabállyal az egynemű híreket váratlanul elpusztítja.  

 Mennek én sietve utánad bár távolra mentél, csodákkal áldott lázas kezed, ragyogva elréved.   Tudom távol vagy,sietek eléd,  de nem vagy már enyém,  meghódolok mindig előtted csak vesd rám tekinteted.   Hosszú az út ,fárad testem, feléd rohan s elfelejtem, amit a ragyogó napfény ad, mert lásd én kezdő vagyok   te éretten,jobban megérted, a vágyat mi elárad melletted, megnyílik lelkem és tudom,   dalomra dallal felelsz érzem hallom hangod és az elég nekem.