Ha lehetne

 Mennek én sietve utánad

bár távolra mentél,

csodákkal áldott lázas kezed,

ragyogva elréved.

 

Tudom távol vagy,sietek eléd,

 de nem vagy már enyém, 

meghódolok mindig előtted

csak vesd rám tekinteted.

 

Hosszú az út ,fárad testem,

feléd rohan s elfelejtem,

amit a ragyogó napfény ad,

mert lásd én kezdő vagyok

 

te éretten,jobban megérted,

a vágyat mi elárad melletted,

megnyílik lelkem és tudom,

 

dalomra dallal felelsz érzem

hallom hangod és az elég nekem.