Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Különös szorongások gyötörték Júliát hónapok óta. Lassanként, homályosan születtek benne s napról-napra mélyültek, hatalmasodnak: már félt szembenézni magával, kínos elhatározással lépett a tükör elé, ha finom púdert kellett elkenni arcának, magas, őszinte homlokának barnás bőrén, vagy égő festéket elhalványodott, kényes metszésű, keskeny ajkain: hátha az éjszaka folyamán úrrá lett fején az öregség? Pedig Júlia csak huszonhét esztendős volt s hiába égett szemeiben az a mély értelmű, fokonként kigyúlt szomorúság: bőre ránctalan maradt az idegeire fekvő utóbbi hónapokban is, és szája, mintha őszintén mosolyogna, amikor csinosan elkeni rajta a vérvörös rúzst. Az ura, az ügyvéd úr, óvatosan öltözködik most, szinte mozdulatlanul szedegeti magára ruhadarabjait.  Hétfő reggel van.  Korán kell nyitni az irodát, mert a parasztok kimennek a mezőre, — már megkezdődött az aratás, — aztán felvetheti a bánat az ügyvédi irodát az ürességtől, a csendtől, az élettelenségtől.  Tizenötödik napja nem

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Vígan burjánzik szívem magában kitárt pitvarok lázas kapujában, zamatos töprengések barázdáján mindent maga felé seper bánatában. Valami ősi nyugtalanság honol, őszinteséget szítt fájdalmában, sorsomba csempészett holt titkok határtalan önzést marasztalók. Mert mindig közbejön bűntudat, borzalmas napok keserves lángja , nem csillapítja mosolyunk álmát beragyogja ajkunknak forróságát. Szívek közé rekedt hét ajtó lakatja nem mindenkinek nyitja apró titkait, örökkévalóságban megkövült vágyak moccanás nélkül maguktól távoznak