Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szemeim villámló eget kémlelik sötéten villognak könnyű éjben, lehet- e áthágni szent törvényt lesni fény-tornyokat sötétben? Lehet- e szállni lengén föld felett hallgatni zenét mi lánggal ostromol? Vagy csak álmom végtelen tüze táncol bennem és vígan megcsúfol. Képzelet vagyok a lét tükörfalán robbannak sugarak alattam lazán mert ami az ég tetején ocsúdik testembe harsanva vadul csapódik. Leheletnyi rés,fekete átokverte és Nap karikák szóródnak szerte tisztítják lelkem örök szennyét és véresre marják gondom testét. Test bennem az ígért gondolat egy valódi megszentelt erő mag hiába vetett el egy csalfa szerető mert napsütötte fényem egyre nő .

Mint száraz levelek gyűrötten szállnak széledő lenge kedvek s percenként egyenként esnek a múltnak halálos ölelésébe. Már semmi sem tartja ébren elfonnyadó kicsinyke szerelmed már elfogytak a szavak némán, s a varázsnak semmi türelme. Nincsen ki simítsa fényes estén a gyönyört, csalóka hiedelemben csak porladnak kábán öleléseink csillagos éj kékes szenvedésében. Már elindult a Hold is nyugovóra árnyaink imbolyognak szelíden, hajadban ékesen szikrák lángjai libegnek felhők széles leplében. És minden a tiéd, ami a múltamé számolom percekben, években, tudom, szégyen szerelmem vétke alázatos szavakkal jövőt keresek és keservemben letagadlak orvul eltitkolom forró ölelésed bolondul s ha ajkamon csilingelnek csókjaid, mint akit köd fed be nem hallhatók. [W.B.]

Nemrég találkoztunk még egyszer hiába vártam ,észre sem vettél a tömeges céltalan lézengésben, mint egy idegen meredtél felém. Hálátlanul ajándékoztam neked mint tündér,sorstól adott kegyet te aki minden barátod feleségét megkívántad, hitted hogy begerjed . Dali férfiból hajlott hátú öreg lettél hajszálaid között nő takaros szünet , Casanova elzsibbadt, nem vagy kivétel nem vagy undorító, de nők nem néznek. Ma utolsó nagylelkűségem éretted s a helyzet parancsoló üzeneteként izzadt markodban feszengő kezem mindig -mindig annyira durván hiteles. Rád köszöntem ahogy mindig szoktam ellenállhatatlan rövid mosolyommal, véletlen randevúnkon önmérséklet ég nem ismertél meg : egykor volt feleség.[W.B.]

Ma már csak a mában kutatok sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig ébren. Létezésed most is szívem álma s emlékeztet törvényes jogára szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra. Még sokszor láttalak azóta szálltak darvaka színes égen fényben csillogott szárnyuk te érkeztél csodák fényében. Fekete hajad lobogott lengén s mosolyod testemet kergette csókok hulltak keskeny ajkadról szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

Mit tehettem volna sok esélyek után tilalom becse elvégre egy áldás, áldozatot törvénnyel hoztak rám megtegyem?Vagy sértődjem talán? Így kihasználtam ami épp jól hatott egy időszerű pillanat oly bolond, sokat akarok néha  keveset markolok maradt a csalhatatlan, tiszta csók. Szerettem én is fiatalon,epedve szerelmem a férfi, semmibe vette nem érdekelte hogy éltem életem csak a perc számított -legyek vele. Es mégis csípőmet riszálva léptem szégyenem eltűnt a messzeségben ha nem szeretem akkor is szeretne egy percre, a férfiasságával heccelne. Majd megteszem, ha senki sem figyel végre megjött asszonyi önérzetem, rég nem viselem már férjem nevét ördög volt kinek karma volt fegyvere. Tegnap még nyakamba hurkot vetett én vagyok neki a realizmus nevében a kompromitáló, mindenhol feljelentett de csak a nyakára ment nem hírnevére. Boldogságom már nem futtetten érten énnekem minden nem remélt ajándék, percek tartalmára ritkán szembenézek boldogságban félszegen id

Sürgés-forgás minden házikóban kalácsot sütnek ,tojást mázolnak nyulak ezrével tojást vásárolnak a színes tojásmüvészt nagy feladat. Izgatottan készülnek nyuszi csemeték a tojásokat tálacskák színeibe teszik, bárányok bégetnek de nem érzik feláldozásuk árán érkezik szent húsvét. Mindenfele nagy a készülődés láza amíg tészták sülnek,mészárosok  kovásza bégető bárányokat nyúz , gyásszal a nyuszik tojás festése , lámpaláza. És így telik szent húsvét áldozata meglett férfiak,lányokat locsolnak lányok cserében színes tojást adnak pihent nyuszi család galibát aratnak

A magány már nem követ engem mérges nyilad sem száll belém , szabadon járkálok utam peremén bábjátékod ritkán közelit felém . Már nem jön rám a vészes vész szívem verése rendetlen ,elvész a ravaszul sorvadó szereteted , csak inog egyre a sors mellettem. Te akartad, vagy csak képzeltem hogy szerelmedet megnyerhetem sötéten ülsz, duzzad a dagály eléd, az apály titokban szárnyal felém . Ezek szerint egyre feleslegesen gyűlöltél engem hiába ,jegesen megöltél , amikor még lényegesen eléd tettem kedvem ezerszeresen. [W.B ]

Hirtelen változik a rideg április tegnap hideg ma meleg virít, a világ mosolyában turkálgat sok aprócska színes virágzat. Májusi tavasz rózsaszínű álom verődik vissza kék égen,belátom a szeretet eszmélő édes mosolya, mint áradó esők illata, száll tova. Milyen élesek, milyen szépek a májusi illatos fények,csendesek, falevelek ifjú zöldjét figyelem lent az illatuk felettem száll csak velem. Lassanként érzi, nemcsak mímeli mindenki, ki tavaszra várakozott gyullad az alkony is,a  tó fáradozott hogy a mámort, vibol szülve színleli. Nagyot szippantok orrom érzékével, ha felkel a hold ,versenyre kél a nap, odalent zakatol egy kis gyorsvonat búcsúznom kell,de fog az alkonyat. [W.B.]

Akkor még forrt az ifjúság láza szerelmek  és vad  háborúk között míg egyre fakult az elmélet hatása, megtanultunk türni szürke ködöt. Múlik az élet, az ifjúság enyészik már nem isszuk  a poharat fenékig fajdalmunk nagy súly,  de könnyebb viselni,a  nagy bánatot  közönnyel. Ritka pillanatok,meghajszolt testek rebben, szökik az értelem, s utána egy titkos ismeretlen  zűrzavar világa világosodik  titkokkal sötét szobában. Már nem fáj úgy az élet bús magánya hogy idegen lett mindenki társasága, ki háborúját gyáván feladja homályban néha versek zenéjét hozza el magával. Kigyúlt percemben mámoros álmom szürke hajnalban haldoklik virágom, kezdodik egy uj nap ezernyi sohajjal ablak mögött a piszkos, szürke hajnal.[W.B.]

Ezt is megéltem, ezt is megértem kelepcébe hulltak szomorú keservek, virágoznak mellettem ablak díszek akkor mikor minden szürkébb lett. Felhők körül esőfelhő meleg lett, de mit is várok a sok lángok felett elmúlt minden ami hevült és hevített, nem védtem meg a percnyi meleget. Láng, mely nem sejti még hevét felmelegíti a hold sütötte szívem mi minden történt mióta elmentél ronda ügy volt, a legreménytelenebb. Elünk ,halunk, de nem volt remény mégse volt, se szép nem volt erény különbséget tennél ha itt lehetnél hogy ki mennyire élte túl végzetét. Tudom az asszony könyökén hever szeretett férje meztelen testére dől honnan jöttünk és hová lesz vérből szült testünk,annyi sok verességtől. Most fáj áldásunk a frigy lázonghat kacagó hold alatt senki sem ártatlan lankadva élünk , úgy bizony,nemhiába mondják, hogy ez a házasság halála.

Az Isten kapuját ,az is átlépheti, ki hitével küzdött ,évekkel ezelőtt reméli megtérülhet az oltár előtt és megkapott hitét felszentelheti.. Az életben ha tövis között járunk, fájdalmasan gyártjuk gyászunk virágok között járunk,sóvárgunk ha erős a hitünk,újra indulunk. Vándorember botja néha görbe akár a mi életünk , tömött röge a vándor a botját néha kicseréli az ember az életét újra kezdheti. Hittel ha tele vagy jobban sikerül, térj be te is bottal vándor, egyedül könnyíts lelkeden ne keseredjél Jézus veled van ,sok minden kiderül. Karácsony éjjel a te álmod vándor békés áldást kap ahányszor várod rózsafüzért morzsolj, ártatlanságod , meglátod betérül benned szerencse. Isten fia bátorítja a hontalan embert jóságos szíve fáj de áldását elnyered két kézzel osztogatja a szentelt ostyát így adja tudtodra szerető nézőpontját.[Wilhelem]