Majd elfelejtem----WILHELEM
szállnak széledő lenge kedvek
s percenként egyenként esnek
a múltnak halálos ölelésébe.
Már semmi sem tartja ébren
elfonnyadó kicsinyke szerelmed
már elfogytak a szavak némán,
s a varázsnak semmi türelme.
Nincsen ki simítsa fényes estén
a gyönyört, csalóka hiedelemben
csak porladnak kábán öleléseink
csillagos éj kékes szenvedésében.
Már elindult a Hold is nyugovóra
árnyaink imbolyognak szelíden,
hajadban ékesen szikrák lángjai
libegnek felhők széles leplében.
És minden a tiéd, ami a múltamé
számolom percekben, években,
tudom, szégyen szerelmem vétke
alázatos szavakkal jövőt keresek
és keservemben letagadlak orvul
eltitkolom forró ölelésed bolondul
s ha ajkamon csilingelnek csókjaid,
mint akit köd fed be nem hallhatók. [W.B.]
Megjegyzések