Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Még érezem kezednek forróságát Első-utolsó csókod ajkamon, A dús varázslat még vibrálva jár át De már a távol kéklő árnyba von.   Pár rövid percre mily szép volt az élet! Feljött lelkemből egy alvó világ S az ifjúságom e nagy szürkeséget  Körülölelték szűz melódiák.   Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről Pipacsos, lankás tájon robog át, Szeretnél még egy cseppet gyönyöréből De nem lehet, már fut veled tovább! 

 Kérkedve szól egy harmatcsepp a rózsán: Rám tűzi sugarát a nap, É s megcsókolni minden kis virágot hajnalban,este csak nekem szabad. É s szól a könny,a jók,szegények és árvák vigasztalója,enyhe én vagyok és munkás homlokán a verejtékgyöngy hallgatva őket-nem szól csak ragyog