Emlékül

Még érezem kezednek forróságát

Első-utolsó csókod ajkamon,

A dús varázslat még vibrálva jár át

De már a távol kéklő árnyba von.

 

Pár rövid percre mily szép volt az élet!

Feljött lelkemből egy alvó világ

S az ifjúságom

e nagy szürkeséget

 Körülölelték szűz melódiák.

 

Mint a vonat, ha csüggedt szűk vidékről

Pipacsos, lankás tájon robog át,

Szeretnél még egy cseppet gyönyöréből

De nem lehet, már fut veled tovább!