Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Örülni, mindig csak örülni Dalolni a felkelő nappal. Hálát adni azért, hogy élünk, Hogy felvirradt ránk a hajnal. Örülni, mindig csak örülni, Magasra hágni fel a hegyre Oda állni a nap elé, Csókjára várni lelkesedve. Örülni, mindig csak örülni, Kacagni az első fűszálnak Játékosan a földre bukni És nézni, várni, lesve, vágyva. Örülni, mindig csak örülni, Tóban, folyóban megfürödni Gyermekként, lubickolni úszni Világ bajától elfordulni. Örülni, mindig csak örülni Ez legyen az életünk célja Nem szomorkodni, sopánkodni Nem kicsi bajból nagyot fújni. Nem keseregni, képzelődni, Embertársainkat lenézni Hanem mindig, mindig örülni Es szeretni, élni, élni.

 Emlékezés,  halhszavu  fuvolám ,Jer, hadd merengjek rajtad bus zenész,  én ,Letűnt  idők  könnyfátylas  távolán Az  ifjúság  halott  dalait  idézvén. Hadd  rijjon  reszketőn  az  árva  szólam Unottan,  mint  a  koldus  éneke ,Mely  elferdül  banális,  méla  móllban, Nincs  lüktető,  vad,  lázas  élete. 0   szerelem,  százszinű  zenekar! Te  máskép  tudtad  hajdan  ezt  a  nótát, Mikor  zenédtől  volt  a  szivem  részeg. De  harsány  ritmusod  már  elenyészett ,Az  alkonyest  árnyával  betakar ,Kezem  kiejti  álmosan  a  flótát.    

 Ilyenkor  este  nagyon  szenvedek , Ilyenkor  felszakadnak  a  labek  5 a  vércsöppek  csöndben  Szivemre  szivárognak ,Hideg  vagyok  és  fehéren  izzó ,az  ilyen  asszonyt  senki se szánja? \\ az  én  szívem  is. meleg  és  piros    De  a  szívemet senki  sem látja, Talán  azért,  mert  nem  tudok  És  könnyes  szemmel  hazudozni! Esküdözni,  hogy  nagyon  szeretek nekem  nem  hisznek, Engem  kinevetnek ,Engem  megcsalnak  és  elhagynak   — Tőlem  aztán  odarohannak, aholl  könnyű  a  siras  s  a  vétek™ ,Én  ilyenkor  messzire  nézek, És  akkor  is csak  fáradtan  mosolygok .De  azért  este  nagyon  szenvedek,  Ilyenkor  felszakadnak  a  sebek  S  a  könnycseppek  csöndben  Szivemre  szivárognak,

 Mért lett a bú hozzám ily járatos?. tudom már: nem virágos kert az élet s lábam sosem selyem füvet tapos, csak tüske-fedte puszta messzeséget.   Gyerek maradtam, megvert csúf gyerek a sors vezetget éveimnek utján jönnek napok, emlékbús estelek halk üdvözléssel máris messze futván.   És annyi gyászoló játék hívogat fulladva űzök lepkeálmokat tüske vár, hogy rőt sebet szakasszon, bűn nélkül is büntetve jőn az ember   Utamba áll és lesve minden este  aranyhajat hurkol sorvadt szivemre  

 Lehet-e  igy  könnyek  nélkül  élni? Száraz  szemmel  valakiért  sírni? Lehet-e  igy? Szabad-e  igy Ennyi  fájdalmat  hangtalanul  tűrni? Lehet-e  néha  cél  nélkül  járni? Valahol  csöndben  kicsit  megállni. ..Lehet-e  igy?Szabad-e igy? Valakire  mindig  hiába  várni? Egy  kis  ablakot  naponta  lesni És  este  mögötte  fényt  keresni Lehet-e  igy ?Szabad-e igy? Minden  nap  végén  egy  álmot  temetni? ..Néha  kinézni...  úgyis  hiába Fáj  ilyenkor  a  hó  tisztasága Lehet-e  igy  —Szabad-e  igy B elesikoltani  az  éjszakába      ...Néha  kinézni...  úgyis  hiába! Fáj  ilyenkor  a  hó  tisztasága ...Lehet-e  igy  —Szabad-e  igy  —B elesikoltani  az  éjszakába?

 Mi  lesz  velem,  ha  már  nem  foglak  szeretni s  mi  lesz  Veled, ha  nem  kísér  majd  két  szemem ?  !Istenem   —akkor  nagyon  szomorú  lesz  az  élet, a  virágos  rét  is  színtelen,  fakó pusztává  válik s  sziklaerős  hitem homokká  málik. Mi  lesz  velem,  ha  nem  várhatlak  holnap ,Mi  lesz,  ha  nem  nekünk  dalolnak a  percek  s  ha  tovaszállnak  a  lázak mi  lesz,  ha  meghalnak  a  vágyak ?  Tikkadt  virág  éledne  így   ha  fülledt  hőség  után Isten  áldó  keze esőt  parancsol  a  szikkadt földre  —mint  én, ha  vigasztalan vággyal-tele  éjek  után tőled  jönne  levél.