Fuvola

 Emlékezés,  halhszavu  fuvolám

,Jer, hadd merengjek rajtad bus zenész,  én

,Letűnt  idők  könnyfátylas  távolán

Az  ifjúság  halott  dalait  idézvén.

Hadd  rijjon  reszketőn  az  árva  szólam

Unottan,  mint  a  koldus  éneke

,Mely  elferdül  banális,  méla  móllban,

Nincs  lüktető,  vad,  lázas  élete.

0   szerelem,  százszinű  zenekar!

Te  máskép  tudtad  hajdan  ezt  a  nótát,

Mikor  zenédtől  volt  a  szivem  részeg.

De  harsány  ritmusod  már  elenyészett

,Az  alkonyest  árnyával  betakar

,Kezem  kiejti  álmosan  a  flótát.