Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mint ősi templomok bélelt boltozata, márvány karokkal hordom szíved, tavaszi lombos színes árnyalatban bennem van minden érzős sejted. Csak nekem serken vágyam benned, asszonyi szívem egy májusi ébrenlét ajkamon csókjaidat magamba rejtem málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben. Mert továbbra is rügyezik kincsekkel véletlen asszonyi érlelt szerelemem, s a templomi boltozat olaj freskóiban megfestették csókos ,ölelő nézésem . És állítom,jönnek még percek s percek, egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek, karom tartja szomjasan lángoló szíved, hogy elérhessem csókokba zárt leheleted . Ma már csak tavaszi éberségben vagyok, szemem lehunyom forró öntudatban szenvedésem még nem érlelt tavaszt de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]

Bágyadtan keresem pihenőm fakó panasz ajkamon, érzem kihűlt éber szerencsém szívem csupa kárhozat, tagjaim üresen,lomhán lógnak árny remeg arcomon nem árulom keserű vigaszom tűnődve magam lazítom. Szívem egyetlen dobbanásában keresem tavaszom foszló csillagok szenvedélyében semmi mámor kidőlt vészeknek rettenetében lézeng a magányom kirajzolódó testem meztelenségében emlékeim alkonyt várók. Keserűségemben vágyók ölelésre pupilláim íriszében kisírt szerelmem merengésében szemeim könnyeznek, arcomon forró lángok remegnek érintéseid  eltűntek s a reménytelen reménységemben is csókkal zárom keservem.

Üres lett minden hiányodban lázasan keresem kesernyés illatod, s várom nesztelen türelemmel hogy szűz éjszakában kinyissad ajtód. De minden ott van bent, dicstelen bennem forrong a láz meztelen s tékozló szemrehányások között veszteségbe botlik őszinteségem . Fontos üzenetek érkeztek illatozók tele tiszta sorok szűz halmazán s töprengő alázatom buja arcán magamban botlanak háborgások. Mert nagyon fáj nekem az ébredés körül ölelve meleg részegséggel szédülő fejemben értelmetlenség serceg közönséges törődésekkel.. S a vágtató szeleknek zűrzavarán még mindig keresem tested melegét, de holt avarban száraz levelek közt már csak alázatom fáj rémek között .[W.B.]

És ma kérdem, kutatva szemed lelked csillagos tükrében hol vádlóan villog a titok, hogy örök hűséget esküdtél szemem és szemed tüzében míg kezünk érintkeztek. Emlékszel-e még a csillagos égre, mik visszanéztek némán s én lelkedben kutattam az örök hűség százszorszépében könnyeket ejtettél szerelmünkre, míg tücsök zenélt a bokorban. Emlékszel-e a tavaszi hajnali csókra... .a szorongó kezeink érintésére összefonódott ujjaiknak együtt szorongó játszadozására ajkaink csókos játékában szálltunk magasan ringatózva. És megszólaltál hangosan nevetve megtörölve homlokod fényét , ajkad félig kinyitva, kékes szem pillantás mámorában búgott hangod tört szavakban , míg ujjaink görcsbe olvadtak.[W.B.] És megszólaltál hangosan nevetve megtörölve homlokod fényét , ajkad félig kinyitva, kékes szem pillantás mámorában búgott hangod tört szavakban , míg ujjaink görcsbe olvadtak.[W.B.]

Akkor még törékeny testemben kalapált vidámságom örülten baráti selymem magamon viseltem és simogattak áldott kezek. S nyílt csatát kerestem lázongva miközben ajtók nyikorogtak tárva s megedzetten vért szimatolva harapásnyira volt a végzetem. Útjaimon búza kévés keresztek nyári hangulatom torlaszolták szagom illatosan csiklandozták míg a rozsdás fészer kelepelt. Szárnyak repdestek amerre mentem a sebezhetetlen kék ég alatt mindenhol zeneszóra lépkedtem s kendőmbe áztattam sóhajom. Úsztam az égnek átlátszó tengerén keresve titkok szilárd megfejtését, de némán kondult az esti harang lánggal válaszolt szívemben harag. Töredezve lódult a harang hirtelen dobogtatva ürességét szívemben, de csatám soha meg nem nyertem. hiába lépkedtem halkan a zenében.[W.B.]

E szeszélyes furcsa Világban rémes rímek is furán zokognak, kék örvények laza ringatásában metaforák is apránként elhullnak . Borzas kedvvel matatok búsan hegedűk sírnak kenetlen ,árván hangszereknek királyi tornyán rongyos álmok sírnak mogorván . Ajkamon csönd ,dalom nem enyém torzan remeg kéjes istenek keblén vágyaim halkan ringnak a hegedűn rímekbe burkolom sorsom kegyelmét. Tiszta hévvel zokogják hevesen , érdes bánatom mind keservesebb éjjelbe fut Bach- toccata lágy zenéje izzadt homlokomon fáj a remegése. Százszor csattan sorsom végzete ajkamat lezárom hegedű zenével fejem öledbe hajtanám versem rímein és álmodnék szerelmet,koromfeketét....