Hiányodban

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
hogy szűz éjszakában kinyissad ajtód.


De minden ott van bent, dicstelen
bennem forrong a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatozók
tele tiszta sorok szűz halmazán
s töprengő alázatom buja arcán
magamban botlanak háborgások.

Mert nagyon fáj nekem az ébredés
körül ölelve meleg részegséggel
szédülő fejemben értelmetlenség
serceg közönséges törődésekkel..

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még mindig keresem tested melegét,
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .[W.B.]