Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A tó felett szürke felhők gomolyogtak, sötét takaróként borulva a víz fölé. Majd a fent tomboló szélvihar szétszakította a felhőket, ezek most mint füstölgő pára úsztak szerteszét, hogy pillanatok után újra elsötétítsék a fehéren fodrozó víz tükrét, keskeny úton porfelhő gomolygott. A fiatal orvos rá sem nézett a háborgó vízre, a parton megállt, levetette a kabátját és úszótrikóban indult a víz felé. Hosszú haja lobogott a szélben, csupasz lábával keményen lépkedett a kiálló rögön, azután egyenesen beugrott a tóba. A víz nagyot loccsant, egy pillanatra eltűnt a fiatal férfialak, azután felbukkant és hatalmas csapásokkal a tó közepe felé úszott. Néha lebukott a víz alá, majd a hátára feküdt és nyugodtan, a karjával alig tempózva bámult a felhőkre a feje fölött. A tó közepén tornyos faházikó állott egy kis szigeten. Az orvos a szigethez úszott, kiugrott a partra és a keskeny csigalépcsői; feljutott a torony erkélyére. Egy ugrással fenn termett a korláton és hatalmas ívben belevetette ma...

O, éji fülemüle mint összhanggá vált rózsa, mily trillává vált csillag dalol a mellkasodban? szerelmet daloló madár te, mily égi patakokba hajszolsz tiszta vízért, mely tisztán marad ? Dicsőséges daloddal nyári éjszakákon egyeduralkodója vagy  ragyogó  zenékkel süket füleddel is hallod magad  himnuszod torkod,s tengerrel zúgó éggel vetélkedhetsz. A felhőtlen Hold vonja talán zenébe lágyan reszkető kincseid kéklő, csodás-szép kelyhét Mi  kiált belőled? Zengő hangod dallamában a csillagoktól rablott nagy, ősi végtelenség.

Ha becsaptak Kifakadt bűnök virrasztanak felettem bár sokféle emlékek zsibongnak bennem, nem félek magamtól semmi el nem vész a titok ott marad bennem rejtelmesen és hordom magamon rám tapadt keresztem néhai számadások csorbítják életem, bánatos kedvem sorstalan szegénység meztelenre vetkőztette lelkemet. A sok mohó vágyam belém szorult örökre szerelmes kéjben fürdik most szívem, lihegve cipelik megtört léptek keservem nem tudtam betelni az életnek örömeivel. Mert jó adni-kapni váratlan szerelmet hibátlan elmenni ha téves a szerencse s várni szemérmetlen a szépet és jót megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./