Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A mámor mindenki szerencséje világossá teszi Ő maga tervét, nem is kegyetlen,fegyelmezett mindent egyformán megteremt. Mindenki ábrándját megszívleli senki előtt nem marad színtelen tettét nem méri senki mérlege és mégis egyensúlyban üzleteli. Szerelemből ébredve itt leled szelíd tájat fest a éj keresztjén, hiába vési a kövekbe őrületét, szívekben dobog az üzenete. Gyönyört takar ,kinyílást teremt mint megbokrosodott kis csemete, érthetetlen kárhozat után az éjben fulladozva kiáltja a szót-szeretlek. Es  egy pillanatra a mindenségében nem riad vissza a végtelen terekben, érdeklődni kezd becses személyedre és megnyugszik kapott dicséretedre.

A sok közös mozdulatokból összegyűlő apró érintésekből és félénk törékeny érzelmek ráncaiban is légy mindig ember. Mert színes üvegfalak árnyain inognak sötét idegen lelkek, így néha hasztalan karolásaink  forró csókjaink érintése őrültek. Porba hullnak elsírt alázatok, karjaink búsuló sötét vermek de erőnkön túl az akarataink maguknak mindent elnyernek. Valóságot, bájos álmok helyett fényt és inogó árnyat falevélen, s felvillanó víg holnapot látja, miközben némán múltat siratja. Mert kering az idő nesztelen, egy nap tél van aztán meleg, jönnek mennek a virágzások, mi maradunk mindig újraéledve.