Mindig ugyanaz----WILHELEM

A sok közös mozdulatokból

összegyűlő apró érintésekből

és félénk törékeny érzelmek

ráncaiban is légy mindig ember.

Mert színes üvegfalak árnyain

inognak sötét idegen lelkek,

így néha hasztalan karolásaink 

forró csókjaink érintése őrültek.

Porba hullnak elsírt alázatok,

karjaink búsuló sötét vermek

de erőnkön túl az akarataink

maguknak mindent elnyernek.

Valóságot, bájos álmok helyett

fényt és inogó árnyat falevélen,

s felvillanó víg holnapot látja,

miközben némán múltat siratja.

Mert kering az idő nesztelen,

egy nap tél van aztán meleg,

jönnek mennek a virágzások,

mi maradunk mindig újraéledve.