Búcsú a Múzsámtól---Wilhelem
Lelkem kifáradt a rajongástól s míg a viruló szép föld nevet, virággal ékesített zöld bársonyt lassan megtöltik a sárguló levelek. Szellő ring a fenyvesek tövében oly illatos friss illatot terjeszt, hevesebben dobog a szív ,érzem a sok szellő repdeső emelkedését. Draga Múzsám búcsúra jöttem csak mérget terem álomvilágod, beteg lettem, sorvaszt a csókod inkább nálad hagyom a lantom. Hiába mondom egyre magamnak ősz jön, nincs melege a nyárnak gyorsan peregnek előttem levelek lassan, mély árny terül előttem. Az ősz mar hintáztatja szárnyát elszálltak a vándorló madárkák gyöngyöznek hullámok játékosan vidám tündérek tó vizén táncolnak. O áldom ezt a tiszta ,kedves nyájas ezt a mosolygós nyárias őszi időt, azt hinném tévedek talán, a nyár az amely egy pillanatra visszajött.