Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Összetört    lelkemnek most az éj dalolja legszebbik énekét, bár a jelen fájdalma rossz emlék, nem ez illik a mai idegeimhez. de még érdekel. Értelmem  csodálja  győztesen hátralévő  bús éveket de semmit sem felejtek. föltárul édes emlékem boldog, édes öble, a szívemben menetel  serege s csillagszórón gördül sisteregve, bár alvó hamva még szeret  s bátor s arany lelke  még keresgél homlokomon. Szent nyugtalanság játszol velem, mert tudom, megszüli új    törvényem azt  amit  nem érdemlek, bárhol vagy  ma, még borongós végzettel lüktetsz szívemben..

 Csurgó esőben esernyők csókolnak cseppeket, szélúrfi mókásan reájuk nevet. Rebbenek fecskék kék íves szárnyak ázott kis ürgék, mind egyformán rázzak meg testük, míg fesel az ég. Kacsint a Nap s tócsába esik homlokára csapzott vizes haja a szivárvány lány csókja.

Néha egy nap , egy perc végzetes ha nincs mi összekösse szívünket, érzelmeink érdektelenné válnak langyos őszi szelektől elszállnak. S ki tudja van e folytatása még ha ritka perceinkben elakadnak, bénulttá válnak ölelő karok rég távolodnak egymástól, akaratlan. S a végső fokon egy röpke pillanat, mi kering felettünk gond nélkül, susogó sóhaj, feszült szívek körül imádságot oszlat,sóhajok nélkül. Csak az alázat feszeng szégyenben a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen  lelket roncsol, esztelent, merészet hosszú tavon kutat reménytelenséget, S feladunk mindent gőgös sóhajjal nem utazhatunk az idővel- vonalban a boldogság mi úszik a jövő felett megérinti vállunkat néha sejtetően. Nincs kapocs mi összekötne minket nyitott tengeren úszunk,visszatekintsz hullámzó homoknak apró kristálya csillog messzire mintha kommentálna.